kele
perec1
garas1
63. évfolyam
29. szám
Megjelenés:
2019. 07. 18.
2919
 

Jugoszláv oldalra billent a Muravidék hovatartozásának az ügye

willsonA párizsi békekonferencián 1919 májusában a Muravidék hovatartozására vonatkozó végső döntés szempontjából sorsdöntőnek tekinthető határozat született. A hónap első fele még a magyar reményeknek kedvezett. A jugoszláv vezetők, valamint a béketárgyaláson tevékenykedő  küldöttség szerb tagjai Bánát és Bácska megszerzésével elégedettek voltak, a Muravidék távoli volt számukra.

Fontos felidézni, hogy 1919 áprilisában és májusában a délszláv szempontból érintett régiók közül csak a Muravidék tartozott Magyarországhoz, a többi (Bácska, Bánát, Baranya és a Muraköz) már az Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megszállása alatt volt. A jugoszlávok a Muravidékkel kapcsolatos magatartását befolyásolhatta, hogy a magyarországi Tanácsköztársaság elleni intervencióba nem kívántak beavatkozni, mivel gyengének vélték a hadsereget, amelynek az olasz és az osztrák területi aspirációkkal szemben szántak fontosabb feladatot. A korabeli diplomáciai kapcsolatokból kiderül, hogy néhány befolyásos antant diplomata felrótta a szlovén képviselőknek, amikor a támogatásért lobbiztak, hogy a kedvező alkalmakkor (pld. a Tanácsköztársaság kikiáltásakor) katonailag nem szállták meg a Muravidéket. Arra ugyan nem volt garancia, hogy abban az esetben azt előnyösnek tekintették volna, hiszen minden, a fegyverszünet után történt egyoldalú megnyilvánulás formálisan ellentétes lett volna a békekonferencia kezdetén kinyilvánított magatartási „kódexszel”. Másrészt igaz, hogy az antant vezetők állandóan a bolsevizmus elleni magyarországi beavatkozásról beszéltek. A jugoszláv katonai magatartás, beleértve Maister tábornok feltételezett támadási tervét is, 1919 májusában passzív volt. A Ljutomer környékén a Muravidék „felszabadítása” céljából szerveződő, néhány szlovén érzelmű muravidéki egyén részéről (Godina, Jerič, Kühar stb.) irányított „muravidéki légió” is feloszlott, Reverdy francia őrnagy ösztönzésére. Azt ígérték nekik, hogy a békekonferencia az elvárásaik szerint fog dönteni (Reverdy állítólag ezzel kapcsolatban megkereste barátját, Tardieu-t, a legfontosabb döntések előkészítésénél befolyásos Területi Bizottság francia elnökét).

A békekonferencián résztvevő szlovén képviselők és szakértők mellett Jovan Cvijić, a neves szerb földrajztudós, a Néprajzi Bizottság elnöke volt az, aki – még ha kezdetben nem is fűzött hozzá nagyobb reményeket – végig kiállt a Muravidék követelése mellett. Feltehetően ő volt az, aki a békekonferencia eleinte elutasító álláspontja ellenére kieszközölte, hogy a későbbiek során az illetékes szervek hajlandók legyenek a már „lezárt” döntéseket felülbírálni, amennyiben felhatalmazást kapnak a békekonferencia vezető szerveitől. Amint már korábbi írásainkban utaltunk arra, a Muravidék hovatartozását illetően jugoszláv szempontból nagyon kapóra jött a magyarországi belpolitikai helyzet, a bolsevista típusú Tanácsköztársaság létrejötte, ami a kommunizmus terjedésétől való félelem miatt antant körökben nagy ellenszenvet okozott. Hivatalosan nem az említett magyarországi állapot miatt döntöttek gyakorta a magyar érdekekkel szemben, de a „bolsevik időszak” közvetett negatív hatása, magyar érdekérvényesítési szempontból vitathatatlan! Magyarország képviselői még májusban sem kaptak meghívót a békekonferenciára, míg az osztrákok, a háború szintén vesztesei, már ott lehettek. A magyar-jugoszláv határ alakulásának volt közvetlenebb kontextusa is. A délszláv királyság szlovéniai részének nyugati és északi határai 1919 májusában kedvezőtlenül alakultak (ami nem meglepő, hiszen a karszt-vidéki és a karintiai kérdés rendezésénél jelentős befolyással bíró Olaszország a békekonferencia egyik döntéshozója volt, a nyugati szakaszon pedig közvetlenül érdekelt fél is), amit – legalább részben – „kárpótolni” kívántak a békekonferencia illetékes szervei. 1919 májusában arra csak a magyarországi területek álltak rendelkezésre, konkrétan a Muravidék. 

tardieuA franciák pozitív szerepe mellett jugoszláv szempontból a Muravidék megszerzése tekintetében előny volt, hogy a számos amerikai diplomata és szakember közül, akik rokonszenveztek az újonnan létrejött délszláv állammal, sikerült megnyerni D. W. Johnsonnak, a neves Columbia Egyetem professzorának a rokonszenvét. Johnson együtt tanított az Egyesült Államokban elismert szerb származású fizikus, Pupin Mihajlo professzorral (aki, Johnsonnal együtt, Wilson elnök körének megbecsült tagja volt), és aki – feltehetően az amerikai elnök meghívására – május folyamán úgyszintén Párizsban tartózkodott. Johnson megismerte Slavič Matija, a jugoszláv küldöttségnek a Muravidékért felelős szakértőjének alapos, konkrét népességi adatokkal és térképekkel ellátott, valamint stratégiailag jól felépített (bár bizonyos részeiben, főképpen a magyar többségű települések vonatkozásban, részrehajló) érveit. Annak alapján elkészítette „nyerő” javaslatát, amely szerint a tárgyalt régióban a magyar-jugoszláv államhatárt a Mura és Rába folyók vízválasztója képezi. A javaslatot, amelyről május 9-én tárgyaltak először a Területi Bizottságon, a Tízek Tanácsa május 12-én elvetette. Az időközben agilisabbá vált jugoszláv delegáció nyomására, Tardieu (Beneš, befolyásos csehszlovák külügyminiszter támogatását élvezve, és vélhetően Clemenceau egyetértésével), a Johnson-javaslatot – a jugoszláv küldöttség meghallgatása után – május 20-án újratárgyaltatta az általa vezetett Területi Bizottságon, ahol támogatást kapott. A végső döntés tekintetében az említett bizottsági határozat mérvadónak bizonyult! A jugoszláv küldöttség, és főképpen a szlovén képviselők, a Rába vidéket is erőteljesen követelték, aminek a megszerzését azonban Johnson sem támogatta.

Május 29-én Muraszombatban Tkálecz Vilmos népbiztos-helyettes, sajátos és megfontoltnak nem nevezhető alapon, kikiáltotta az ún. Mura Köztársaságot. Mivel annak néhány napos létezése átnyúlt június első napjaiba, a jövő havi írásunkban foglalkozunk vele bővebben.

                                                                                                        

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben