kele
perec1
garas1
63. évfolyam
49. szám
Megjelenés:
2019. 12. 05.
kiscim4919
 

Learatták a búzát, felavatták a pajtaszínpadot

arat3119Bár vasárnap zuhogó esőre ébredhettünk a Muravidéken, a domonkosfai aratókat mégsem tántorította el kellemetlen időjárás. A szervezők – a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a Sal Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség – türelmesen kivárták, amíg csillapodik az eső, majd hozzáláttak a hagyományok felelevenítéséhez.

Nem is maradt el a jutalmuk, az idő kitartott, mi több, a cséplésre még a nap is kibújt a szürke felhők mögül. Gazdag kultúrműsorral tarkítva idén is látványosra sikeredett az egykori aratás és a hozzá tartozó szokások bemutatása. A korábbi években bevett jó szokás szerint hagyományos reggelivel indult a nap: a domonkosfaiak kalácsot és pálinkát kínáltak az aratóknak. A felázott búzatábla, a sáros rét sem riasztott el senkit a munkától, a férfiak vállukra vetették a kaszát, az asszonyok feltűrték a szoknyát és népviseletben kivonultak a búzatáblára. A polenšaki vendégaratók – a Ptuj melletti település turisztikai egyesületének tagjai, akikkel néhány éve jó kapcsolatot ápolnak az itteniek – szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a hangulat valóban emelkedett legyen. Szólt a harmonika, ment a viccelődés, egy kis huncutkodás, incselkedés a nők és a férfiak közt. A szlovénok megmutatták, hogy zajlott náluk egykor az aratás, és a domonkosfaiak is szemléltették az itteni szokásokat. A fiatal legények folyamatosan kínálták a helyi bort, gondoskodva arról, hogy a nagy munka közben senki se maradjon szomjan. Aztán az aratás végeztével a jól megérdemelt uzsonnát már az asszonyok szolgálták fel a tarlón.

Egy kis pihenő után, új erőre kapva többen is nekiláttak a cséplésnek. A helyiek és a vendégek is bekapcsolódtak a munkába, fitogtatták tudásukat, hozzáértésüket a gépekhez. Ekkor már a nap is ki-kibújt, visszalopva a színeket és az aratási idillt elénk. A lovakkal való cséplést láthattuk elsőként, majd az emberi erővel hajtott cséplőgép került sorra. Végül a nagy piros monstrum következett, amit a traktorra kapcsolva fogtak munkára. Beindult a gépezet, zakatoltak a fogaskerekek, szállt a por és mindenki tette a dolgát. A gép hátul köpködte a búzaszárat, elöl pedig a gabonát. A zsákok pedig egykettőre megteltek.

 

 

A szürke felhők szerencsére a látogatókat sem ijesztették el, és a déli órákra megtelt az udvar, a pajta és a rendezvénysátor is. Vidám baráti társaságok, családok jöttek el, hogy részesei legyenek az aratás, a tánc és a dal ünnepének. Igazi aratóidő tényleg nem volt idén, de az emberek közt járva, elcsípve egy–egy beszélgetést valójában senki sem hiányolta a forróságot, sőt, sokan még hálásak is voltak az égnek, amiért végre enyhülést hozott.

– Nagyon elégedett vagyok a rendezvénnyel, hiszen annak ellenére, hogy az időjárás megviccelt bennünket, végig tudtuk csinálni a programot, ahogy elterveztük. A látogatók számával is elégedettek lehetünk, több mint ötszázan megfordultak nálunk a nap folyamán, és úgy tűnik, volt érdeklődés mindenre, amit nyújtani tudtunk. Felavattuk az új színpadot is, méghozzá méltó módon, magyar néptánccal, illetve sikerült megtölteni a pajtát is élettel és hangulattal – mondta Orban Dušan, a helyi magyar önkormányzat elnöke a rendezvény kapcsán.

A színpadot tehát felavatták a fellépők: elsőként a nagykanizsai Szikrák táncegyüttes mutatkozott be magyar néptáncokkal, majd a sali többgenerációs centrum Štorklja énekkara következett. A folytatásban Egri József operettelőadását és retró táncdalfesztiválos műsorát láthatta, hallhatta a közönség, végül pedig  az erdélyi Gyimesi együttes énekes műsora zárta a programot.

A délután további részében a zene és a szórakozás kapta a főszerepet. A jó hangulatról a Skok együttes gondoskodott. A rendezvény része volt Sal Község ünnepségsorozatának is.

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben