kele
perec1
garas1
64. évfolyam
20. szám
Megjelenés:
2020. 05. 21.
kiscim2020
 

Hosszú ideje vagyunk már így bezárva…

idos1720Az idősotthonokban élő emberek szigorú egészségvédelmi biztonsági szabályokat betartva élik mindennapjaikat. A helyzetük nem könnyű, hiszen az eddig megszokott életük tevékenységei, a szabad mozgás, a látogatók fogadása, a különféle szabadidős tevékenységek, a csoportos foglalkozások ma mind tiltólistán szerepelnek.

A lakók mozgástere jóformán néhány négyzetméterre csökkent, a társas érintkezés pedig csak a dolgozókra, illetve a szobatársakra szorítkozik. A korábban kiváltságnak számító saját, egyágyas szobák most szinte a magány vermei, és egy jó társalgópartner bizony többet ér bárminél.

idos pisnjak1720Az idősotthonokban a látogatás jelenleg tilos. De hogy egy pici belátást mégis nyerjünk a bent lakók életébe, egy kedves idős hölgyet telefonon kerestünk fel. A göntérházi Pisnjak Rózsi szívesen „tudósított” a Népújságnak arról, hogy milyen is az élete a karantén ideje alatt a lendvai idősotthonban. – Ami a legjobban hiányzik az a szabadság – mondja Rózsika, egy sóhaj kíséretében. – Hiányzik, hogy nem mehetünk ki még az udvarra sem. Persze van balkon, de az mégsem ugyanaz. Nagyon szigorú szabályokat vezettek be, amiket muszáj betartani, de mi is tudjuk, hogy ezeket a mi érdekünkben hozták meg. De már nagyon hosszú ideje be vagyunk zárva, és az emberre lelkileg is rosszul hat ez az egész helyzet. A többi lakóval sem találkozhatunk, és a közös programok, foglalkozások, szakkörök is elmaradnak. Nekem kicsit hiányzik a társaság – vallja. – Szóval a szobánkban vagyunk kénytelenek valahogy elütni az időt. De próbálok pozitív maradni, és mindezektől függetlenül én még szerencsés vagyok, mert van egy szobatársam, aki szintén magyarul beszél, és nagyon jól kijövünk egymással. Így nem vagyok egyedül.

Rózsika hozzáteszi, hogy a szobatársával hasonló a humoruk is, sokat nevetnek, viccelődnek. De sok egyéb módon is próbálják elfoglalni magukat, szívesen hímezgetnek és nagyon szeretnek társasjátékot játszani, ezzel is telik az idő. Tévé is van a szobában, de a híreket már nem szeretik nézni. – A tévében is csak a koronavírusról beszélnek, meg arról, hogy mi, idősek vagyunk a legnagyobb veszélyben. Halljuk, hogy azokban az idősotthonokban, ahova bejutott a vírus, milyen nagy gondok vannak. Többen is vagyunk, akik sok gyógyszert szedünk, ezért az ember aggódik, és ez is negatívan hat a közérzetre. Szerencsére rendszeres az orvosi ellenőrzés, az otthon dolgozói pedig nagyon kedvesek, odaadóak, és mindenki nagyon szigorúan betartja az óvintézkedéseket – mondja az idős hölgy, majd hozzáfűzi, bízik abban, hogy ők biztonságban vannak.

Mivel az intézményben most a látogatás nem engedélyezett, ezért a bent lakókat a szeretteik hiánya is rosszul érinti. – Nekem nincsenek közeli hozzátartozóim, ha nagyon magányosnak érzem magam, akkor felhívom a rokonaimat, velük beszélgetek. De tudom, hogy vannak itt az otthonban olyanok, akiket a családtagjaik szinte naponta látogattak. Ők nehezen viselik a szeretteik hiányát. Aztán azoknak sem könnyű, akiknek saját szobájuk van és egyedül élnek. Ők egész nap csak egymagukban vannak, nincs kivel társalogniuk. Tudja, hosszú ideje vagyunk már így bezárva, de azért próbálunk bízni abban, hogy majd csak egyszer ennek is vége lesz, hiszen a rossz időszak után jó szokott jönni.

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben