kele
perec1
garas1
64. évfolyam
26. szám
Megjelenés:
2020. 07. 02.
kiscim2620
 

A tűzoltóság a helyi fiatalok öröksége

csekefa2520Ha Csekefára gondolunk, egy aprócska falu juthat eszünkbe Goricskón, ahonnan igencsak ritkán érkeznek hírek. A helyieknek nincs kultúregyletük, nincs focicsapatuk, de még bolt és kocsma sincs. Viszont van egy templom és egy kis szőlőhegy, illetve a tűzoltóotthon, ami valódi közösségi házként lüktet a falu szívében.

 

Képünkön: A csekefai tűzoltóotthon előtt a barátok és tűzoltókollégák: Patricija, a testvére, Beno, Branko, valamint a lánya, Anastazija.  

Mindössze hatvan körüli a helyi lélekszám, de minél kisebb egy település, annál nagyobb az összetartás. A helyiek felelősek egymásért, a megmaradásukért, a jó viszony fenntartásáért és örökségük, a helyi önkéntes tűzoltóság életben tartásáért. Erről bizonyosodhattunk meg, amikor a faluban járva az egyesület két tagjával beszélgettünk. Balajc Branko, a Csekefai ÖTE parancsnoka és Puhan Patricija, az egylet titkára a faluotthonban fogadott bennünket, bemutatva a közelmúltban folyamatosan renovált helyiségeket. A tágas tűzoltóterem falát régi fényképek díszítik korábbi tűzoltókról és fontos évfordulókat megörökítő pillanatokról. Majd az ifjúsági szoba következik: itt tényleg nem csak dísznek van ez a helyiség, valóban használják. – Nagyon sokat vagyunk itt, általában itt találkozik a fiatalság – mondja Branko. – Az épület helyiségeit és a hozzá tartozó udvart születésnapokon, egyéb családi, baráti összejövetelekre, illetve piknikezésekre is használjuk a fő rendeltetésén kívül. Nincs bérleti díj, aki szeretne tartani valamit, az ingyenesen kiveheti az egész helyet – mutat körbe. Van billiárdasztal, darts, tévé, kanapé, fotel. – A jó társaság is adott – fűzi hozzá jókedvűen. – Mind jóbarátok vagyunk, nincs széthúzás, de azt nem is engedhetjük meg magunknak, hiszen kevesen vagyunk – mondja, majd tovább vezet, így megnézzük a garázst és a konyhát is. – Az egyesületünk sok mindent felújított az elmúlt években. Elkészült a szigetelés, megvolt a nyílászárók cseréje, a csatorna- és a villanyhálózat is javításon esett át, illetve a mellékhelyiségeket is felújítottuk. 2023-ig nem is tervezünk több beruházást, majd akkor lesz egy nagyobb munka: szeretnénk az épület homlokzatát újrafesteni. Így 2024-re, a 120. évfordulóra új külsőt kapna az otthon – sorolja a parancsnok, tudatva, hogy nagy ünnep lesz, amire időben készülniük kell.

A tűzoltói tagság itt egyet jelent azzal, hogy a falu lakója vagy, az itteni fiatalok számára szinte örökölt tisztség. Puhan Patricija is valódi tűzoltócsaládban él. – Édesapám, Puhan Anton az egylet elnöke, bátyám az alelnök, édesanyám tag, én pedig az egylet titkára vagyok – magyarázza mosolyogva. – Számunkra ez nem furcsa, teljesen természetes. Nagyon kevesen vagyunk a faluban, a tősgyökeres helyiek szinte mind tűzoltók – nevet Patricija, majd felfesti számokban is a helyzetet: – Az egyletünknek összesen 38 tagja van, és ebből 15 aktív, akik képezik magukat, gyakorlatoznak és versenyekre is eljárnak. Sajnos fogyatkozik a lakosság, és ez mindenre hatással van. Egyre több a megüresedett ház, innen is sok fiatal ment el. Az utóbbi években viszont új lakók is érkeztek. Szlovénia belsejéből jöttek családok, Kranjból, Ptujból, Mariborból vásároltak itt házat és telket. Egyesek csak hétvégére jönnek, mások állandóra költöztek ide – mondja Patricija, majd hozzáfűzi, hogy igyekeznek az új lakókat is bevonni a helyi körforgásba.

 

 

És hogy mi vonzza ide a szlovénokat, ebbe kicsinyke, nagyobb részben magyarajkú faluba? Mit keresnek, mit találnak meg itt? Mik a számításaik? Erre Branko adja meg a választ: – A városi ember nyugalmat keres, és azt itt megtalálhatja. Itt csend van, forgalom alig, zaj egyáltalán nincs. A levegő tiszta, békesség van. A nagyvároshoz képest ez valódi paradicsom – magyarázza, nekem pedig akarva-akaratlanul a menedék szó jut eszembe, hiszen a városi ember számára ezt jelenti ez a vidék, Goricskó és a határ magyar oldalán az Őrség.

Mire körbejártuk az épületet, szó esett a tűzoltók éves programjairól is. – Megtartjuk a tisztítóakciót, májusfát állítunk, rendszeresen részt veszünk a községi versenyeken, a baráti egyesületek jubileumi és egyéb eseményein, megtartjuk a nyílt napot, a szemlét, valamint folyamatosan készülünk, gyakorlatozunk. Ezen kívül az egylet évente szervez kukoricasütést, gesztenyepikniket, újévi mulatságot. Más falvak rendezvényeire is eljárunk, és ahová csak meghívnak, ott büszkén képviseljük falunkat. A környékbeli főzőversenyek állandó szereplői vagyunk, Csekefai Betyárok néven már jól ismernek bennünket – nevet Branko, és elmeséli, hogy már évek óta ezzel a fantázianévvel indul a csapat, ami többször szerencsét is hozott nekik.

A versenyeken szereplő tűzoltócsapatuk – ahogy a parancsnok kifejezte magát – „éppen, hogy kivan”. A közeljövőben egyetlen új tag várható mindössze, Anastazija, Branko lánya, aki ha betölti a 16-ot, akkor már erősítheti a női szakaszt. Így összesen három aktív nőtagja lesz ez egyesületnek. – Ha mi nem tartunk össze, akkor nem lesz tűzoltóság – folytatja gondolatmenetét Branko. – Félő, hogy mi vagyunk már az utolsók, akik még visszük a stafétát. Akik utánunk jönnek, lehet, hogy már nem itt, Csekefán képzelik el a jövőt… – zárta gondolatait.

 

 

MCSi Design