kele
perec1
garas1
64. évfolyam
43. szám
Megjelenés:
2020. 10. 29.
kiscim4320
 

Forró légkör, szomoróczi „hatalomváltások”

goncz 3220Amikor a békekonferencia döntése alapján a délszláv katonaság 1919. augusztus 12-én megszállta a Muravidéket, a tájegység mai területénél nagyobb térséget foglaltak el. Az engedély nélkül megszállt települések többségéből azonban néhány nappal az események után kivonultak a jugoszlávok. A Kerka menti településekről pedig (Lovászi, Kútfej, Kerkaszentmiklós), ahol kisebb összetűzésekre is sor került, 1919 őszéig távoztak.

Két, akkor önálló település, Szomorócz és Jósecz (Szentistvánlak), melyek ma Kercaszomor, illetve Bödeháza részei, azonban továbbra is délszláv megszállás alatt maradtak. Egyes magyar és a jugoszláv polgári, valamint katonai szervek nem voltak teljesen tisztában a Párizsban meghatározott új határvonallal, bizonyos körökben kérdések is merültek fel azzal kapcsolatban. A Drávai Hadtest parancsnoksága még 1919 novemberében is arról érdeklődött a szlovén tartományi kormánynál, hogy a békekonferencia döntése alapján Szomorócz település Magyarországhoz vagy a délszláv államhoz tartozik-e? A tartományi kormány arról értesítette a Drávai Hadtest parancsnokságát, hogy az új határvonal Szomorócztól nyugatra húzódik, ezért a település a magyarországi oldalra esik. Slavič Matija, a jugoszláv békedelegáció Muravidékért felelős szakértője, a délszláv katonaság „túllépéseit” elismerte, azokat biztonsági és taktikai érvekkel magyarázta. Mivel a békeszerződés aláírása után sem vonult ki a délszláv katonaság Szomoróczról, 1920. augusztus 1-jén éjfélkor a Kerczán állomásozó magyar határőr-alakulat legénysége − Rankay hadnagy vezetésével, valamint a helyi lakossággal kiegészülve − megtámadta a faluban berendezkedett jugoszláv őrséget. A visszafoglalási kísérlet a felsőbb magyar hatóságokkal feltehetően nem volt egyeztetve. A tótkeresztúri (Križevci) csendőrőrs parancsnokának beszámolója szerint kb. 25 magyar katona és 20 civil polgár támadott. Először 30 lövést adtak le a levegőbe, majd bekerítették az őrséget, és elfoglalták a falut. Az említett csendőrőrs jelentése szerint ezt követően csatlakozott hozzájuk Szomorócz legtöbb férfi lakosa, és a jugoszláv őrséget lefegyverezték. Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert augusztus 2-án reggel 5 órakor a Domonkosfán állomásozó jugoszláv katonaszakasz parancsot kapott az ellentámadásra, melyet azonnal végre is hajtottak. A túlerőben lévő és szervezettebb délszláv alakulat kiszorította a magyarokat a faluból a demarkációs vonal másik oldalára. A jugoszlávok fogságába került 14 szomoróczi lakos, akik közreműködtek a támadásban (ötnek sikerült elmenekülnie); őket átadták az illetékes katonai hatóságnak. A muraszombati fogságban sanyargatták és éheztették őket, de a Szomoróczban maradtak is nehéz napokat éltek meg. Hogy milyen szorított helyzetben volt 1920 nyarán Magyarország, és mennyire kényszerpályán mozoghatott a magyar kormány, az abból is kiderül, hogy a magyar külügyminisztérium annak ellenére, hogy Szomoróczot a békekonferencia egyértelműen Magyarországnak ítélte, elnézést kért az eseményért a jugoszlávoktól, valamint tudatta velük, hogy az illetékes szervek már megindították a nyomozást a felelősök felderítése céljából.  A helyzet még másfél évig nem rendeződött, és Szomoróczról csak 1922 februárjában vonultak ki a jugoszlávok, ahogy Jóseczről is, amelyet a békekonferencia határozatában és a békeszerződésben nem említettek, azonban közelebb volt Bödeházához, mint Zsitkóchoz, így a Határmegállapító Bizottság határozata értelmében Magyarországon maradt.

Lipovšek muravidéki kormánybiztos szerint a szomoróczi, és az ahhoz hasonló eseményekre a békeszerződés aláírása után azért került sor, mert a magyar agitáció hatására a muravidéki lakosság továbbra sem tekintette véglegesnek a határvonalat, és szlovén és magyar nemzetiségűek egyaránt folyamatosan a nagyszabású magyar visszafoglaló támadást, illetve a határkorrekciót várták. Ahhoz nem fér kétség, hogy a Muravidék lakosságának jelentős része a békeszerződés aláírása után sem nyugodott bele a döntésbe, és sokat (a lehetőségeknél jóval többet) reméltek a Határmegállapító Bizottság helyszíni határozataitól. Az augusztusban is erősen visszhangzó, 1920 júliusának az utolsó napjaiban történt battyándi (Puconci) események után, augusztus 29-én Göntérházánál került sor jelentősebb magyar támadásra. A mindkét oldalon kezdetben két-két konfliktusba keveredett határőrt, illetve csendőrt legalább kétszáz katona bevetése követte. A sikeres magyar előrenyomulás után ott is gyorsan visszaállt a korábbi helyzet, a jugoszláv 43. gyalogezred 4. szakaszának legénysége visszaszorította a „visszafoglalókat”. A többnyire Magyarországról induló kísérletek és a csalódott muravidéki lakosság akciói érthetőek, azonban fontos tudatosítani, hogy nagyobb változásra a békekonferencián meghatározott határvonalat illetően a tágabb Mura mentén sehol nem kerülhetett sor. A néhány kisebb, kataszteri határt követő korrekciótól eltekintve, a jugoszlávok – hamarabb vagy később – csak azokból a településekből vonultak ki, amelyeket a Legfelsőbb Tanács Magyarországnak ítélt (csak a szövegben konkrétan meg nem említett Jósecz esetében döntöttek Magyarország javára).

A muravidéki kormánybiztos 1920. augusztus 27-én a magyar Területvédő Liga muravidéki agitálásáról tájékoztatta a tartományi kormányt, mivel a muravidéki tagszervezetek alapítására és tagtoborzásra bőven volt példa. Erre a mintegy 70 elkobzott propagandairat szövegéből következtetett.  Nagy volt az érdeklődés a Muravidéken zajló Szent István-napi ünnepségek iránt is. Lipovšek kormánybiztos megállapította, hogy „a muravidéki embernél akkor minden munka pihent, valamennyi bolt zárva volt, és ünnepi szentmisék voltak.” Az ünneplés csak vallási jellegű volt, azonban a szentmiséken a Muravidék lakosság (magyarok és szlovénok) nagy számban vett részt. Emiatt aggódott a tartományi kormány, és ismételten kéréssel fordultak a vallásügyi minisztériumhoz, hogy rendezze a Muravidék egyházi hovatartozásának a kérdését. Javasolták, hogy a tájegységet vagy a maribori püspökséghez csatolják, vagy pedig a Muravidék a szombathelyi püspöktől független püspöki helynököt kapjon. A lakosság, főképpen a goricskói falvakban (Puconci környékén), úgy is tiltakozott, hogy szabotálták a sorozást a jugoszláv hadseregbe. A rendkívül feszült légkörben a hadügyminiszter − az illetékes hadseregparancsnokokkal egyetértve − úgy rendelkezett, hogy az országhatár végleges rendezéséig a Muravidéken a sorozást elhalasztják. Augusztusban is több, az új rendszer szempontjából megbízhatatlan személyt és családot utasítottak ki az SZHSZ Királyságból. 

MCSi Design