kele
perec1
garas1
62. évfolyam
42. szám
Lendva 
2018. 10. 18.
kiscim4218
 

Megtettem, ami az erőmből telt, újat én már nem tudnék nyújtani

goncz18181Göncz László nemzetiségi képviselő a szlovén parlamentben töltött tíz év után bejelentette, nem kíván egy újabb mandátumban a szlovén törvényhozás tagja lenni. Az eltelt időszakról, a sikerekről és a kudarcokról, a visszavonulás okairól, a további tervekről beszélgettünk.

– Képviselő úr, mi a véleménye az ország, a parlament jelenlegi helyzetéről, a Cerar-kormány lemondása után kialakult helyzetről, a parlament elé került törvények tömkelegéről?

– A politikai paletta furcsaságai és fortélyai közé sorolható a kormány lemondása is, mégis úgy gondolom, az SMC nyugodtan kitölthette volna a mandátumot. Mennyiségi szempontból ezt gyakorlatilag meg is tette, mert amennyiben rendes választásokat írt volna ki a köztársasági elnök, annak első időpontja is éppen június 3-a lenne. Vagyis csak jogilag tekinthető előrehozott választásoknak a júniusi voksolás. A kormány lemondott a teljes hatásköréről, míg a parlament teljes hatáskörrel dolgozhatott tovább. Ilyen esetben ténylegesen csak a legfontosabb ügyekben szabadna döntenie a parlamentnek, például egy több éve folyó vizsgálat, beszámoló ügyében, de alapvetően képviselők által beterjesztett törvények esetében nem, és véleményem szerint abban az esetben sem, ha még a lemondás előtt is történt a beterjesztésük. Ez érvényes a koalíciós és az ellenzéki törvényekre is, de a kormány általi beterjesztések pedig még furcsábbnak tűnhetnek. Azt a látszatott szerették volna kelteni, hogy nagyon tenni akarnak az ország érdekében, ugyanakkor pedig saját magukat korlátozták. Egy picit amolyan „nesze semmi, fogd meg jól” helyzetet teremtettek. A lemondás legitimitását nem lehet megkérdőjelezni, az őszinteség, a becsületesség azonban megkérdőjelezhető. Nem biztos, hogy a lemondás taktikai szempontból jó lépés volt, de így döntött a kormányfő.

– Meddig van teljes hatásköre a mostani országgyűlésnek?

– Addig, amíg nem alakul meg az új országgyűlés. A választások után 20 napos időszak áll rendelkezésre a megalakulásra, tehát elvileg június 22-én lesz az alakuló ülés. Tehát formálisan még az említett napon is teljes hatáskörrel dönthet mostani felállásában a parlament. Erre még nem volt példa a világtörténelemben, szerintem itt sem történik majd meg.

– Három mandátumban tíz évet töltött a Szlovén Országgyűlésben. Hogy ítéli meg, milyennek a lehetőségei egy nemzetiségi képviselőnek a pártpolitikai forgatagban?

– Úgy gondolom, elsősorban a nemzetiségi képviselő magatartási formája a fontos ebből a szempontból. Nagyon fontos mérlegelni, egyensúlyozni úgy, hogy az alapküldetés szempontjából elfogadható legyen a képviselői tevékenység. Nem szabad túlságosan belemerülni a pártpolitikai dolgokba – bármelyik oldalról is nézve –, mert ez hosszú távon biztosan nem lehet eredményes, tompítja a nemzetiségi képviselő hatékonyságát. Ez különösképpen Szlovéniában igaz, mert különös státusza van a nemzetiségi képviselőnek, ugyanis egy plusz nemzetiségi jogról beszélhetünk. Más országokban pártvonalakon kerülnek a kisebbségi képviselők a parlamentbe, ott természetesen más a helyzet is. A különleges helyzetre tekintettel úgy gondolom, hogy a nemzetiségi képviselőnek nem szabad magát túlságosan exponálni általános dolgokban, az aktivitás, a jelenlét azonban szükséges ezen a téren is. Fontos, hogy a nemzetiségi képviselő ne legyen kirívó, ne akarja meghatározni az ülések menetrendjét, mert ez előbb vagy utóbb negatív fogadtatást kap mind a képviselőtársak, mind a média részéről. Úgy gondolom, az elmúlt tíz évben olasz kollegámmal sikerült egy olyan légkört kialakítanunk, ahol a státuszunkhoz egyfajta tisztesség, megbecsülés járt. Valahol a parlament szürkeállományaként, lelkiismereteként tartottak bennünket számon, mert mindenki tudta, hogy a kérdésekhez racionálisan, európai keretekben gondolkozva állunk hozzá.

– Gondolom, a pártok nyomása folyamatosan erős volt...

– Hát igen, ez természetesen nagyon nehéz, mert a pártérdek napi szinten gyakorol nyomást, akár az ellenzékről, akár a kormánypártokról van szó. Olasz kollégámmal ennek érdekében addig is elmentünk, hogy nyilvánosan kijelentettük, a mi két szavazatunk biztosan nem dönti majd el, feláll-e egy kormány vagy sem. Ezt az elvet alkalmaztuk minden olyan döntés esetében is, amikor kifejezetten pártszempontok vezéreltek egy-egy döntést. Úgy gondolom, egy nemzetiségi képviselőnek ilyen esetekben önmagát kell korlátoznia. Ezt nagyon fontosnak tartom a nemzetiségi képviselői poszt létjogosultsága szempontjából is. A múltban ez nem egészen így volt.

– A tíz parlamentben eltöltött év szinte egybeesik a most már kifutó gazdasági válsággal. Ez mennyire nehezítette a munkát?

goncz18182– Sajnos az első 6–7 évben nagyon is befolyásolta a munkánkat, átírta, befeketítette, nehezítette. Bármilyen jó, minőségi tartalmi előkészítést tettünk az asztalra, végső soron mégis mindent a költségvetés határozott meg. Tetszik vagy sem, országos politikai szinten minden tartalom valahol az anyagi kereteken keresztül valósul meg. Igaz, a mi szükségleteink csak egy cseppet jelentenek a tengerben, de hát az egész halmazt cseppek határozzák meg, így mindent ezen keresztül kellett néznünk, különösképpen az első ciklusban, függetlenül attól, éppen milyen színezetű kormány volt hatalmon. A helyzet kritikus volt, még a legfeketébb forgatókönyvek is megjelentek, nem tudtuk, mi lesz másnap. Ezt csak sajnálni tudom, mert számos terv másképp sülhetett volna el, ha nem válságos éveket élünk. Még több színt, hozzáadott értéket, a nemzetiségek számára magmaradási kapaszkodókat lehetett volna belerakni a rendszerbe. Örülök neki, hogy összességében nem kellett csökkenteni, rombolni a kisebbségi közösségek már meglévő támogatottságát, meg tudtuk őrizni az alaptevékenységeket. Tudom, hogy maga az alap nem elegendő, különösképpen ilyen kicsi közösségek esetében, mint a szlovéniai olasz és magyar közösség. A kultúra terén sajnos volt egy kis kilengés, ennek nagyon is lehetett érezni a hatását, és csak remélni tudom, hogy a hatalom megtanulta, milyen érzékeny területről van szó, még a hajszálnyi visszalépés is milyen negatív hatással lehet. Csak remélni tudom, hogy a jövő nem hoz hasonló válságot.

– Konkrétabban nézve voltak célkitűzések, mint például az általános nemzetiségi törvény vagy a gazdasági alap megteremtése. Van, ami sikerült, van, ami nem. Hogyan értékeli a mandátumokat ebből a szempontból?

– Épp a napokban tekintettük át kollegámmal a mandátumban megtett lépéseinket, beterjesztéseinket, javaslatainkat, reflexióinkat. Gyakorlatilag az általános nemzetiségi törvénytől eltekintve minden fontosabb ügyben az ösztöndíjaktól kezdve a gazdasági alap kérdésén át a szociális és az egészségügyi területen minden javaslatunk átment. Lehet, hogy nem mindig épp olyan formában, ahogy elképzeltük, de megnyugtató szinten, így nincs arra ok, hogy elégedetlenek legyünk. A nemzetiségi jelenlét a törvényalkotásban jóformán minden területen jelen van. Persze vannak még fehér foltok, és éppen ezért lett volna fontos a nemzetiségi törvény, amelyet az első pillanattól a kisebbségvédelmi rendszer alappillérének tekintettem. Ezt a három mandátum négy kormányának mindegyike a zászlajára tűzte, és mindegyik, természetesen más-más hozzáállással, de próbált tenni ennek elfogadása érdekében. Úgy gondolom viszont, egyik kormány sem akarta az általános nemzetiségi törvényt annyira, hogy sikerüljön is elfogadni. Emellett úgy látom, a mindenkori végrehajtó hatalom, magyarán a mindenkori kormány szerkezetében van ebből a szempontból egy rendszerbéli hiány, amelyet a jövőben mindenképpen pótolni kellene. Úgy gondolom, nincs jól megoldva a nemzetiségi érdekképviselet, vagyis a Nemzetiségi Hivatal státusza túl gyenge, a kompetenciái nem elég erősek a kormánydöntéseknél. Körülbelül tíz változatban készítettem el a nemzetiségi törvényt, és csak reménykedni tudok abban, hogy a következő években ezt sikerül átpréselni a törvényhozáson. Keserű szájízzel kell mondanom: nem vagyok róla megbizonyosodva, hogy bármilyen színezetű is lesz a következő kormány, ezt a törvényt majd ténylegesen akarja.

– Sok szó esett az elmúlt években a jogok gyakorlati megvalósításáról. Ezen a téren sem történt igazából áttörés – vagy nem jól látom?

– Ami a kisebbségi jogvédelmet illeti, Szlovénia mindenképpen példaértékű ország. Igazából egy nyelvi, kulturális autonómiáról beszélhetünk, sajnos azonban meglehetősen sántít az említett jogok gyakorlati megvalósítása. Ezt a problémát is szerettük volna megoldani az általános nemzetiségi törvénnyel, mert ez integrálná a törvények tömkelegében szétszóródott jogokat, csokorba kötné azokat és rendelkezne a megvalósításról, s így már nehezebben lehetne nem megvalósítani ezeket. Ehhez az őszinteség miatt hozzá kell tenni, hogy a magyar és az olasz közösség sok mindenben különbözik egymástól, mások a célkitűzések, így ez is hátráltatta a dolgokat.      

– Miért döntött úgy, hogy nem folytatja a képviselői munkát, illetve hogyan, milyen területen képzeli el a jövőt?

– Nagyon egyszerű, már az első jelölésemkor meghoztam a döntést, hogy legfeljebb három mandátumot szeretnék kitölteni. Azt tudom mondani, hogy amit ebből ki lehetett hozni, azt én megtettem. Újat én már nem tudnék tenni, nyújtani. Őszintén, ha a saját státuszomat nézném, akkor az újabb mandátum éppen ideális lenne számomra, mert szinte a nyugdíjamig eltartana, de csak emiatt nem vállalhatom. A jövőt illetően nem tudok még pontosan nyilatkozni. Egyrészt nem lenne etikus, hogy még képviselőként lobbiznék. Közismerten történelemmel, kisebbségkutatással és irodalommal foglalkozom mostanában. Ezzel a hárommal biztosan foglalkozom a jövőben is, hogy milyen formában, azt még nem tudom.

– Végül, a következő magyar nemzetiségi képviselőnek üzenne valamit, adna útravalót?

– Már említettem, alapvető dolog, hogy pártpolitikai szempontból maradjon minél inkább független. Természetesen mindenki vonzódik a lelkében a pártpolitikai paletta egyik vagy másik oldalához, de ezt nemzetiségi képviselőként vissza kell fogni. A kormánnyal a nemzetiségi képviselőnek együtt kell működnie egy bizonyos szintig, de véleményem szerint például koalíciós megállapodást már nem szabad kötnie. Természetesen köthet külön szerződést a kormánnyal, de ez ne legyen része a koalíciós szerződésnek, mert ez olyan megkötést jelentene, ami alól már nehezen lehetne kibújni. Szerencsésnek látnám, ha az új képviselő is próbálkozna a nemzetiségi törvénnyel, hátha mégis sikerülne.

Hogy látja, a következő mandátumban milyen kormány várható, mi a véleménye a folyamatosan megjelenő és nyerő új erőkről?

– Pesszimista vagyok, úgy látom, túl sok párt kerül majd a parlamentbe, hasonló részarányokkal, ami nagyon megnehezíti majd a kormányalakítást, ahogy általában a parlament működését is. Szeretném, ha nem lenne igazam. Az sem jó, amikor egy politikai opció túlságosan nagy fölénnyel rendelkezik, mert annak is van hátulütője, de az sem jó, ha például 3–4 párt szerepel 13–15 százalék körül. Ebben az esetben nagyon nehezen tudok stabil kormányzást elképzelni. Nagyon bizonytalan a választás kimenetele, ahogy eddig mindig Szlovéniában. Egy kis viccel élve: talán még meg sem alakult minden párt, amely megnyerheti a választást. Erre Európában nem nagyon van példa, legalábbis nem három vagy akár most már negyedik alkalommal. Két okát látom ennek. Egyrészt úgy gondolom, a demokrácia múltbeli hiányának megvannak a hatásai, másrészt véleményem szerint a politikai presztízs túlságosan lejáratódott Szlovéniában. Lehet, hogy a nép ítélete megérdemelt, mert azért voltak komoly visszaélések, hibák. Úgy látom, a képviselők átlagfelkészültsége is sajnos csúszik egyre lejjebb, a legjobbak nem vállalják a tisztséget, ez pedig az előbb említett presztízsveszteségből fakad. Egyszerűen túl nagy rizikó képviselőnek lenni.

MCSi Design