kele
perec1
garas1
62. évfolyam
21. szám
Lendva 
2018. 05. 24.
kiscim2118
 

Öt kérdés a nemzetiségi képviselőjelölteknek

valaszt 2018A június 3-i előrehozott szlovéniai országgyűlési választásokon a magyar nemzetiségi képviselői tisztségért két jelölt, Horváth Ferenc és Sobočan Gabriela indul. Mindkét jelöltnek öt kérdést tettünk fel aktuális nemzetiségi témákban. A válaszokat a szavazólapokon kisorsolt sorrend szerint közöljük.

– Mi lenne az első konkrét lépése, amit megtenne az Országgyűlésben mint megválasztott nemzetiségi képviselő?

Horváth Ferenc: – Több mint tíz éve politizálok, ezért soha nem egyetlen lépést tervezek csak előre. Ez felkészületlenség lenne. Mindig több tervvel kell készülni és a megfelelő alkalommal cselekedni. Ehhez ismerni kell a lehetőségeket és reálisan értékelni az adott helyzetet. Én ezt az elvet követem, és az eredmények sem maradtak el, hosszan sorolhatnám őket. Úgy vélem, megválasztott országgyűlési képviselőként a Parlamentben még hatékonyabban tudnám a képviselni a muravidéki magyarságot.

Sobočan Gabriela: – Rendszeresített gyors és hatékony intézkedések bevezetése a nemzeti közösségek szervezésére, pénzelésére és kompetenciáira vonatkozó időszerű, nyitott kérdések szabályozásában, megoldásában. Az általános nemzetiségi törvény elfogadása szükségszerű. A kisebbség védelmére és a különjogok érvényesítésére vonatkozó rendelkezések következetes betartására irányuló intézkedések elfogadása olyan ellenőrzési mechanizmusok bevezetésével, amelyek fokozzák a jogok megvalósításának hatékonyságát.

– A községi magyar önkormányzatok finanszírozását éves szinten kormányrendelet határozza meg. Az idei még nincs elfogadva, ami pénzelési, működési gondot okoz. Miben látja a megoldást?

Horváth Ferenc: – A kormányrendelet azért nincs elfogadva, mert az öt községi magyar elnökkel teljes az egyetértés köztünk abban, hogy ebben a formában nem elfogadható a szöveg. A számunkra elfogadott megoldás csak az lehet, amely a községi magyar önkormányzatokat egyenrangú partnerként kezeli a községekkel szemben. Ebben a kérdésben szerintem nem szabad engednünk, hiszen az új törvény miatt a most elfogadott rendelet nem csupán egy esztendőre, hanem gyakorlatilag határozatlan időre hátrányos helyzetbe hozhatja a községi magyar önkormányzatokat, s ezt semmiképpen sem szabad megengedni.

Sobočan Gabriela: – A községi önkormányzati nemzeti közösségek a közvetlen rendszeresített finanszírozást, így a tevékenységükre és a programjaikra biztosított költségvetési támogatást közvetlenül igényelhetik 2019-től. Ezzel a községek és a nemzetiségi önkormányzatok egyenlő helyzetbe kerülnek.

Nem látom gondnak, hogy a nemzetiségi közösségek a községeken keresztül kerülnek finanszírozásra. Fontosnak tartom a jó együttműködést a községek és a nemzetiségi közösségek között, a közös célok elérése érdekében. A mostani finanszírozási rendszerben fontosnak tartom a pénzek megoszlási arányának meghatározását a községek és a nemzetiségi önkormányzatok között. A község és az önkormányzati közösségek között megállapodást kellene kötni, konkrét kritériumok meghatározásával. Ezzel meg lenne határozva a nemzeti közösségek és az önkormányzatok kétnyelvű ügyvitelének a finanszírozása is. Fontos a nemzetiségi önkormányzati közösségek finanszírozási folyamatosságának a biztosítása az állami, illetve a községi költségvetés időszerű elfogadásától függetlenül, amely szerint a községek ideiglenes finanszírozást kötelesek biztosítani az önkormányzati közösségek működése és programjai megvalósítása érdekében.

– A községi magyar önkormányzatok finanszírozási arányában (a nemzetiség létszáma, a programok, az intézmények tükrében) jelentősek a különbségek. Hogyan oldaná meg ezt az aránytalanságot?

Horváth Ferenc: – A rendeletben elfogadott képlettel, amely meghatározza a pénzek felosztását, én ugyan személy szerint nem értek egyet, de elfogadom a többség álláspontját. Én személy szerint egy másfajta, motiválóbb jellegű támogatási rendszerre tettem javaslatot, de az nem került elfogadásra. De az MMÖNK Tanácsának elnökeként ebben a kérdésben is az elnökök, illetve a tanács álláspontját képviselem akkor is, ha azzal személyesen nem értek egyet. Mivel nem voltak különösebb ellenhangok a pénzek felosztását illetően, ezt úgy értékelem, hogy az arányok, még ha nem is ideálisak, de elfogadhatóak a községi magyar önkormányzatok számára. Megjegyezném, hogy a közösség finanszírozását sosem szabad egyetlen forráson keresztül nézni, hiszen a magyar kormány támogatásával jelentős beruházások történtek a teljes térségben, s Orbán Viktor miniszterelnökkel további fejlesztésekről állapodtunk meg. A szlovén gazdaságfejlesztési forrásokból is mind az öt községben lesz beruházás. Ez is hűen tükrözi a gondolkodásmódomat és az egységet a tanácsban.

Sobočan Gabriela: – A nemzetiségileg vegyesen lakott területek finanszírozása nem a kisebbségi lakosság számarányához kötött, ami szinte egyedi, rendkívül figyelemre méltó körülmény. A községi magyar önkormányzatok finanszírozási aránya és a közös intézményrendszerünk fenntartása szintén nem fejkvóta-alapú. Ezáltal a kisebb önkormányzatok részesülnek kedvezőbb támogatási formában. Amennyiben nagyobb a közösség létszáma, a rendszer fenntartása több anyagi eszközt igényel (magasabb a civilszervezetek száma, több a társadalmi tevékenység, nagyobb az intézményrendszer). Részben a feladatfinanszírozás nyújtana megfelelő megoldást, figyelembe véve a kötelező nemzeti önkormányzati feladatok támogatását (hivatali, üzemeltetési feladatok, egyéb kötelező feladatok, programok), megvalósítási lehetőségeit, valamint a nemzetiségi programok kivitelezését a törvény alapján.

– A kétnyelvű ügykezelés megvalósítása terén a gyakorlatban számos hiányosság van. Mit tenne a helyzet javulása érdekében (konkrétan például a szociál- és egészségügyben, a munkahelyi pályázatok megjelentetése esetében)?

Horváth Ferenc: – A programomban is meghirdettem a kétnyelvű pótlék igazságosabb rendszerének a kidolgozását. Meggyőződésem szerint jutalmazni kell azokat, akik beszélnek magyarul és a magyar nyelvet használják is. A törvényeket egyszerűen rosszul dolgozták ki és fogadták el, a nyelvtudás szintjének a meghatározását a legtöbb esetben az intézményvezetőkre bízták. Ezen változtatni kell! Számomra a megfelelő irány az oktatási különtörvénynél megkezdett út, amely a nyelvtudást a mostani aktív-passzív helyett a nemzetközileg elismert normák szerint határozza meg: különböző munkahelyeken különböző szintű nyelvtudás, és ehhez megfelelő kétnyelvű pótlék. Az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban lévő közalkalmazottaknak pedig mindenképpen szükséges a magyar nyelv tudása.

Sobočan Gabriela: – A példaértékű jogi állapot ellenére a Muravidéken csak papíron beszélhetünk tényleges funkcionális kétnyelvűségről. A nemzetiségi különjogok következetes megvalósítása úgy válik lehetségessé, ha a nemzetiségi közösség tagjai is ragaszkodnak az anyanyelvükhöz és használják azt, ezzel is növelve a magyar nyelv presztízsét. A szlovén államnak nemcsak engedélyezni, hanem segíteni is kell ennek megvalósulását. Mindenképpen nagyobb odafigyelést igényel a törvényi rendelkezésekkel előírt szabályrendeletek következetes előkészítése és alkalmazása a nemzetiségileg vegyesen lakott területen működő államigazgatási és önkormányzati hivatalokban, valamint a közszolgálati jellegű intézményekben (postahivatal, adóhivatal, szociális intézményrendszer stb.), a kétnyelvű ügykezelés minél magasabb szintű következetessége és a magyar nyelvtudást feltételként tartalmazó munkaköri leírások esetében a munkahelyek betöltésénél a teljes körű következetesség.

Mi a véleménye, elfogadhatónak tartja-e, hogy a nemzetiségi parlamenti képviselő és magyar közösség (MMÖNK) elnökének funkcióját egy személy tölti be?  

Horváth Ferenc: – A kérdésfelvetés több okból sem helyes. Egyrészt a két jelölt közül jelenleg csak rám vonatkozhat. Másrészt olyan helyzetet feltételez, ami még nem következett be, és amit még nem is próbáltunk ki. Amikor bejelentettem az indulásomat, kifejtettem az ezzel kapcsolatos véleményemet, ehhez most is tartom magam. Ami viszont tény, Magyarország miniszterelnöke köszönetét fejezte ki azért a munkáért, amit az elmúlt években a muravidéki magyarokért végeztem. Azt is kijelentette, hogy számára én jelentem a Muravidéken a megbízható partnert. Ez olyan elismerés és minősítés, amire magyar vezetőként nagyon büszke vagyok. Joggal feltételezhető, hogy ha az MMÖNK Tanácsának elnökeként eredményes vagyok, akkor képviselőként is helyt fogok állni. A két funkció pedig tovább erősíti egymást, de erről még korai beszélni. A feladat adott, a muravidéki magyar közösség és a teljes térség érdekeinek képviselete. Ezért fontos, hogy június 3-án menjenek el szavazni és támogassanak törekvéseimben.

Sobočan Gabriela: – A két funkció összeférhetőségét vagy összeférhetetlenségét ténylegesen nem szabályozza egyértelműen törvényrendelkezés. Ameddig törvényileg konkrétan ez nem kerül meghatározásra, jogilag a két funkció nem zárja ki egymást. A magyar közösség (MMÖNK) elnöki, úgyszintén a nemzetiségi parlamenti képviselői feladatkör teljes körű, sikeres és felelősségteljes végzése azonban egyszerűen megkövetel egy teljes embert. Véleményem szerint mindkét funkciót ténylegesen hatásosan és teljes munkakörben csak hivatásosan lehet betölteni.

MCSi Design