kele
perec1
garas1
62. évfolyam
29. szám
Lendva 
2018. 07. 19.
kiscim2918
 

Anyaországi továbbképzésen a pedagógusaink

tovabbkepzes2818Az idei anyaországi nyári továbbképzés, amelyen a kétnyelvű óvodák és iskolák óvónői, tanítói és magyartanárai vehetnek részt, június 26-ától június 30-áig zajlott Pécsett. Az anyanyelv és irodalom tanításának újabb módszerei címet viselő program teljes egészében anyaországi támogatással valósult meg, a helyi szervezést pedig ezúttal a Pécsi Egyetem szekszárdi székhelyű Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának tanszékvezető tanára, Boronkai Dóra vállalta.

A továbbképzés keretében a résztvevők az előadások mellett különböző műhelymunkákban is gyarapították tudásukat. Csak néhány cím a teljesség igénye nélkül: A firkától a sematikus rajzig, Mesekapu – A mesék szerepe az óvodai és iskolai nevelésben, Mi új a nap alatt? – Módszertani ötlettár magyartanároknak, Szövegértés és gondolkodás: a problémaalapú irodalomtanítás. Az első két nap délutánján tartalmas történelmi és irodalmi városnézést szerveztek számunkra, amelynek során tüzetesebben megismerkedtünk a mediterrán hangulatú város nevezetességeivel. A csütörtök délelőttöt a város német nemzetiségi iskolájában (teljes nevén: Koch Valéria Középiskola, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium) töltöttük, ahol az igazgatónő, Englenderné Hock Ibolya nagyvonalakban bemutatta a magyarországi nemzetiségi oktatást, majd a német nemzetiségi oktatási rendszerről beszélt bővebben. Másnap a Miroslav Krleža Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium épületébe látogattunk el, ahol Győrvári Gábor igazgató ismertette a magyarországi horvátok oktatását. Tapasztalhattuk, hogy hasonló gondokkal küzdenek, mint mi (a nemzetiségi nyelvet megfelelő szinten birtokló káder hiánya – annak ellenére, hogy Magyarországon van lehetőség nemzetiségi óvodapedagógus és tanító szakon diplomázni, tankönyvellátás, a tanulók nagyon heterogén nyelvtudása stb.), és hogy nagyon keményen kell küzdeniük és dolgozniuk, azaz versenyképesnek és vonzónak kell lenniük, hogy megfelelő szinten tartsák a beiratkozók számát. Remélem, hogy a két látogatás további motivációt adott a mi pedagógusainknak is, hiszen láthattuk, hogy csak szívvel, lélekkel, kitartással és kemény munkával lehetünk eredményesek a nemzetiségi oktatás terén. És ne gondoljuk, hogy ott csak nemzetiségi gyerekek járnak a nemzetiségi óvodákba és iskolákba, a többségük ugyanis nyelvtudás nélkül lépi át az óvoda kapuját.

Az utolsó nap során Mohácsra és Villányba kirándultunk. A Duna menti városka a busójárásról ismert, amely 2009 óta az UNESCO szellemi kulturális örökségének része. A Busóudvarban tárlatvezetéssel megtekintettük a busójárás interaktív múzeumát és a különböző bemutatóműhelyeket. A Villányban eltöltött ebéd után a Bormúzeumban egy pohárka finom bor kíséretében meghallgattuk a villányi szőlőtermelés és borászat történetét, majd egy rövidebb séta után hazafelé indultunk.

Az anyaországi nyári továbbképzésnek összetett célja van: a pedagógiai, nyelvi ismeretek gazdagítása mellett a magyar kultúrával, történelemmel, művészetekkel való érintkezés, hogy pedagógusaink magasabb szinten és odaadóbban végezhessék munkájukat. Ahogy a korán elhunyt magyarországi német költőnő, Valeria Koch írta:

„Nem a kezdet, ami nehéz –

a befejezés,

a tökéletesítés.”

   

Pisnjak Mária magyar nyelvi szaktanácsadó

MCSi Design