kele
perec1
garas1
62. évfolyam
50. szám
Lendva 
2018. 12. 13.
kiscim5018
 

Ami egynek nehéz, az csapatban gyerekjáték

jurtas3018Idén először rendezte meg Jurtás Tábort az MNMI. Márokföldön két kísérővel 21 kilenc és tizenkettő év közötti gyermek költözött a jurtákba. Mindannyian vártuk már az érkezést. Én sok táborban voltam már, de ilyen fogadtatást még nem láttam: az Őrállók Alapítvány részéről az összes táborfelelős sorfalat állt nekünk, s úgy köszöntöttek bennünket. Elképesztő!

A köszöntések után a gyerekek elfoglalták a jurtákat, a rövid ismerkedés után pedig elkezdődhetett az igazi kaland. Nevezhetem kihívásnak is, mivel tényleg nem volt egyszerű hetük a gyerekeknek. Két csoportra oszlottak: a katonák csoportjára, akik megtanultak vívni szablyával, valamint a hagyománymentők csoportjára, akik mesékkel, valamint bábszínházzal foglalkoztak.
A katonáknak közel sem volt könnyű dolguk, minden egyes hibát (nem figyeltek oda, elejtették a fegyvert…) tíz fekvőtámasz követett. Így a tábor végére 500 és 600 között gyűlt belőle össze… Meg persze bevezettük a kollektív büntetést, mint annak idején a katonaságnál, vagyis mindannyian dolgoztunk, ha valaki hibázott, még a segítők is. Ez tett minket csapattá!
A szablyán és a bábozáson kívül a gyerekek még részt vehettek íjászaton, íjászpárbajon, csatakereszt használatában logikai játékokat játszhattak, fogócskáztak, és még sorolhatnám…

A hat nap hamar elmúlt, s a gyerekekkel együtt mi is elfáradtunk, de legfőképpen sok élménnyel gazdagodtunk. A Pfeifer Tamás által vezetett Őrállók Alapítvány visszahozta a táborozás legszebb pillanatait. Itt létrejött egy csapat, s mindenki része volt az nagy egésznek. A gyerekek megtanulták, hogy ami egynek nehéz, esetleg lehetetlen, az csapatban szinte gyerekjáték. A tábor nagyon jó hangulatban telt, s remélem, hagyomány lesz belőle, s minden évben megrendezésre kerül, mert kellenek az ilyen fajta táborok. Végszóra pedig csak egy mondatot tudok írni, ami annyiszor elhangzott a táborban is: Isten, áldd meg a magyart!

 

Tetszett a tábor!

Brin: A tábor nekem nagyon tetszik. Sok a fekvőtámasz, de jó. A legjobban a kalandpark és a szablya tetszett.

Kinga: Jó volt bábozni, de lehet, hogy jövőre katona leszek. Érdekes az, amit a fiúk csinálnak.

Asja: Én a táborba nem azért jöttem, hogy babázzak, így katonának álltam lány létemre is.

 

Vida Dorián

 

MCSi Design