kele
perec1
garas1
63. évfolyam
37. szám
Megjelenés:
2019. 09. 12.
kiscim3719
 

Trianon átka

trianon2119Úgy gondolom, még tavaly vagy akár két hónappal ezelőtt sem áltatta magát azzal senki, hogy a Muravidék és a „szlovén anyaország” egyesítésének 100 éves évfordulójának megünneplése – szlovén olvasatban –, vagy magyar olvasatban a trianoni békediktátum, avagy nemzeti katasztrófa nem okoz majd kellemetlen pillanatokat mindannyiunknak. Talán senki sem gondolta azonban azt, hogy már ilyenkor és ennyire erőteljesen jelen lesz a közéletben ez a téma. Igaz, augusztus sincs már annyira messze, de a témát elsősorban az európai választás, a bal és a jobb, vagy ha úgy tetszik, az unionisták és a szuverenisták kampányküzdelme hozta előtérbe. Hálás téma ez ugyanis a politikusoknak, akik részben valós, de többnyire mondvacsinált félelmekkel próbálnak szavazatokat szerezni, különböző expanziókat, nyomulásokat emlegetve.

Teljesen normális, hogy a szlovének, ahogy a szlovákok, a románok vagy éppen a szerbek ünneplik a „Nagy-Magyarországtól” elcsatolt területeket, ennek alkalmával ünnepélyeket szerveznek, szobrokat avatnak. Na de részt vegyenek-e a magyar vezetők a rendezvényen vagy rendezvényeken, fellépjenek-e magyar gyermekek az ominózus ünnepélyeken? Véleményem szerint semmiképpen, nekem személy szerint ez ugyanis megalázó lenne, és nem szeretném, hogy mondjuk a saját gyermekem mint fellépő jelen legyen a rendezvényen. Minden tiszteletem az ünneplők előtt, de ahogy normálisnak tartom, hogy ők ünnepelnek, nekik is normálisnak kellene tartani azt, hogy én nem szeretnék ünnepelni. Lehet, hogy ezt az írást is, ahogy az utóbbi néhány hónapban sok egyebet is az úgynevezett revizionizmus csírájának tartják majd, de higgyék el, egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy egyszerűen nem megy le az ember torkán. A másik ember vagy nemzet érzéseit nehéz megérteni, talán úgy a legegyszerűbb, ha a helyébe képzeljük magunkat. Képzeljük el, hogy 2020. október 10-én a karintiai népszavazás osztrák ünnepén mondjuk Klagenfurtban szlovén gyermekek lépnek fel annak tiszteletére, hogy Karintia déli részét az „anyaországnál” hagyták. Nem tudom elképzelni! Ettől a karintiai szlovén még lojális állampolgára Ausztriának – a magyar pedig Szlovéniának!

És végül jó lenne erről a dologról – ahogy sok egyéb témáról is – párbeszédet folytatni, történelmileg megnyugodni, megnyugtatni egymást, a magyar a szlovént és fordítva. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt Göncz László akkori nemzetiségi parlamenti képviselő hivatalosan is kezdeményezett ilyet, de sajnos csak síri csend érkezett válaszul.

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben