kele
perec1
garas1
64. évfolyam
21. szám
Megjelenés:
2020. 05. 28.
kiscim2120
 

Jogsegélyszolgálat, oktatás és tudományos tevékenység

csoti1920Csóti György jelenleg a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója, aki politikus, képviselő, majd Horvátországban magyar nagykövet volt. A közéletben mindig a külhoni magyar kisebbségek érdekeit tartotta a legfontosabbnak, többek között neki és az általa vezetett intézet odaadó munkájának köszönhetően sikerült a napokban összegyűjtenie az egymillió aláírást a Székely Nemzeti Tanácsnak. Távinterjúnkban az intézet küldetéséről, muravidéki vonatkozásairól, az európai etnikai kisebbségekről beszélgettünk.

A muravidéki magyarság lapunkból némileg már ismerheti a Kisebbségi Jogvédő Intézetet, hiszen többek között jogsegélyszolgálatot biztosít a Muravidéken is. A szélesebb nyilvánosság előtt mégis jobbára ismeretlen a munkájuk. Mi az intézet küldetése, ki biztosítja a működéshez szükséges anyagiakat, milyen tevékenységeket folytatnak?

– Az intézet alapítványi háttérrel működő civilszervezet, 2012-ben alapította két magánszemély, akik erre a Nemzetpolitikai Államtitkárságtól kaptak felkérést. A működéshez szükséges pénzügyi fedezetet minden évben pályázat útján nyerjük el a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től. Kisebb támogatásokban is részesülünk néha egyéb forrásokból, de ezek nem számottevőek. Tevékenységünk három pilléren nyugszik. Tényleges jogsegélyszolgálat, oktatás és tudományos tevékenység, valamint ennek publikálása. Az első pillér további két csoportra oszlik, az állandó jogsegélyszolgálati helyekre és konkrét peres eljárásokra. A Kárpát-medencében az elcsatolt területeken összesen 19 jogsegélyszolgálati hely működik jelenleg, ebből egy Lendván. Az oktatási tevékenységet alapvetően a nyári egyetemek jelentik, van, amikor kettőt is tartunk egy évben. Joghallgatókat, doktoranduszokat, kezdő jogászokat és ügyvédeket, valamint civil jogvédőket hívunk az egyetemre, akik az egész magyar nemzet sorsa iránt kellően elhivatottak és jövőbeni szakmai tevékenységük során érdemben kívánnak a külhoni magyarok jog- és érdeksérelmeivel foglalkozni. A tudományos tevékenység során tematikus konferenciákat tartunk, műhelymunkákban elemezzük a legújabb kisebbségi jogvédelmi eseményeket, eredményeket, esszépályázatokat írunk ki és értékelünk, és a legjobb előadásokat, elemzéseket, valamint pályázatokat évkönyvekben publikáljuk. Komoly előrelépés e területen, hogy tavaly Kisebbségvédelem címmel tudományos folyóiratot indítottunk. Mindezekről bővebb információ található honlapunkon.

– Az intézet helyi jogászon keresztül már évek óta biztosít jogsegélyszolgálatot a Muravidéken is. Milyenek itt a tapasztalataik, van igény a szolgáltatásaikra, voltak-e az évek során specifikus ügyek, témakörök, amelyekben vizsgálódtak?

– Az összes régió közül a Muravidéken vannak legkevésbé ügyeink. Ennek oka, hogy a Burgenlandnak nevezett osztrák tartományon kívül itt él lélekszámban a legkevesebb magyar, másrészt az a tény, miszerint a magyarok államalkotó tényezők Szlovéniában. Ettől függetlenül azért vannak problémák, főleg helyhatósági szinten tapasztalhatók panaszok. Ilyen az anyanyelvhasználat kérdése. Pár évvel ezelőtt pereskedés folyt egy közüzemi céggel, mert nem volt hajlandó a magyar nyelvet használni olyan esetben, amikor a törvény ezt előírta, illetve lehetővé tette.

– Milyen specifikus ügyekben járt el a jogsegélyszolgálat a határon túli régiókban? Kérem, mutasson be néhányat, sikereseknek és sikertelennek nevezhetőket is.

– Nyelvhasználati kérdésben mindenhol volt ügyünk, ezek jelentős részét megnyertük, de körülbelül a felét elveszítettük. Itt iskolai anyanyelvhasználat, közintézményekben a magyar nyelv helyi jogszabályban lehetővé tett használata, helységnév- és utcanévtáblák kérdése stb. került terítékre. Nyilvános helyen egymás közt magyarul beszélő polgárok testi bántalmazása nyelvhasználatuk miatt több helyen előfordult. A Felvidéken a kárpótlásból kizárt magyarok ügyét az európai uniós fórumok elé vittük, és a kettős állampolgárság miatt sérelmet szenvedettekkel is bírósági szinten foglalkozunk. Erdélyben a restitúciós ügyekben történő diszkrimináció és a visszaállamosítások kérdését is Brüsszelbe vittük. A román sovinizmus időnként félelmetes tombolása és a Securitate utódszervezetének hatékony működése következtében Beke István és Szőcs Zoltán székely fiatalok koncepciós perében minden szinten veszítettünk, de az ügyet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé vittük. A sor nagyon hosszú, megint csak a honlapunkat tudom ajánlani.

Mit gondol, miért olyan nehéz a mai Európában az őshonos nemzeti kisebbségek ügyét előre vinni, miközben az úgynevezett „mainstream” európai társadalom ennyire szenzibilis az egyéb kisebbségek esetében?

– A válasz nagyon egyszerű, cinikusnak tűnik, pedig csak a napi tapasztalatokon alapul. Előtte azonban módosítanám a kérdésfeltevést. Nem az európai társadalomról beszélünk alapvetően, hanem elsősorban az európai politikai vezetés többségéről. (Jelenleg még többségéről…) A globalizációt sürgető és elősegítő transzatlanti „mainstream” nem az európai nemzetek közösségében érdekelt, hanem a céljaikat kiszolgáló európai államok irányításuk alá hajtásában. Ezért törekednek minden hagyományos történelmi nemzeti érték lerombolására, a népek vallási, etnikai, nemzeti hovatartozásától független összekeverésére, irányítható „világpolgárok” megteremtésére. De biztos vagyok abban, hogy célt fognak téveszteni. Félreértés ne essék, én elkötelezett transzatlantista vagyok, de a nemzetek közötti egyenlőség, egymás történelmi és világnézeti hagyományainak tiszteletben tartása mellett. Ha Európába beözönlik sok millió más kultúrájú népcsoport, különösen fanatizált, intoleráns vallással, ők – a tapasztalatok ezt mutatják! – nem fognak beilleszkedni, nem lesznek kezes bárányok.

– Hogy látja az egyes határon túli régiók helyzetét, a nagy közösségek, a kicsi közösségek megmaradási esélyeit? Volt horvátországi nagykövetként, a magyar–horvát baráti társaság elnökeként, gondolom, van rálátása a horvátországi magyarságra, esetleg a muravidékire is.

– Az erre a kérdésre adandó válasz túllépné az interjú kereteit. Most kerül nyomdába legújabb könyvem, amit a centenárium alkalmával publikálok „Trianon után száz esztendővel – Beteljesedik-e a herderi jóslat az elcsatolt területeken?” címmel. Ebben kifejtem három évtizedes tapasztalataimat és az ezekből levonható következtetéseket. Ezt ajánlom majd a Kedves Olvasók figyelmébe.

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben