kele
perec1
garas1
63. évfolyam
25. szám
Megjelenés:
2019. 06. 20.
kiscim2519
 

Az idegen nyelvek tanulása mindig is a sok időt és energiát igénylő tevékenységek közé tartozott. Ki-ki egyéni ambícióinak és szükségleteinek megfelelően vágott bele egy-egy nyelv elsajátításába, és persze mindig akadtak olyanok is, akik jól megvoltak csupán anyanyelvük ismeretével, nem kellett más nyelveket megtanulniuk. Felgyorsult, globalizált világunkban azonban kisebb vagy nagyobb mértékben, de szinte mindannyian egyre több nyelvvel kerülünk kapcsolatba, legyen szó akár privát, akár munkahelyi szituációról vagy bármilyen más élethelyzetről. A technológia azonban – az élet oly sok más területéhez hasonlóan – itt is segítő kezet nyújt, hiszen egyre több fordítóprogram, sőt már az élő beszédet valós időben fordító tolmácsszoftverek és -gépek állnak a rendelkezésünkre. De mindez vajon azt is jelenti, hogy a nyelvtanulás, a humán nyelvtudás hamarosan okafogyottá válik, ha a gépek ezt a területet is elhódítják az emberektől?

Bővebben...

A gyerekek által talán leginkább kedvelt mesékben vagy rajzfilmekben a különféle állatszereplők emberi hangon szólalnak meg, emberek módján viselkednek. Noha mindez természetesen csak a fantázia világában történhet meg, mégis gyakran használjuk az „állatok nyelve” kifejezést. Az nyilvánvaló, hogy az állatok – a megfelelő hangképző szervek híján – képtelenek az emberéhez hasonló hangzó beszéd produkálására, ettől függetlenül kommunikálni azonban nemcsak az emberek, hanem az állatok is tudnak egymással (vagy éppen az emberrel). De nevezhetjük-e ezt a kommunikációt nyelvnek? Jelen cikkünkben ezt a kérdést járjuk körül röviden.

Bővebben...

Bizonyára mindannyiunk számára ismerősen cseng Maugli vagy éppen Tarzan neve, akik a (kitalált) történet szerint India, illetve Afrika dzsungelében nevelkedtek, szüleiket, családjukat vadállatok helyettesítették, vadállatok módjára éltek, majd miután kapcsolatba léptek embertársaikkal, elsajátították az emberi nyelvet és többé-kevésbé az emberi társadalomba is beilleszkedtek. De szintén ebbe a sorba illeszthető a magyar Hany Istók legendája is, akinek alakját még Jókai Mór is megidézte a Névtelen vár című regényében.

Bővebben...

A Muravidéken – az itt élők egy részének speciális, kétnyelvű helyzetéből adódóan – talán furcsának tűnhet, de a világ egy jelentős részén (főként Európában és Észak-Amerikában) az emberek nagy hányada abban a hitben él, hogy a két/többnyelvűség valamiféle ritkaság, a „normálistól” eltérő állapot. Leegyszerűsítve a dolgot: úgy gondolják, hogy az egy-egy adott országon belül élő lakosok zömében csak egy bizonyos nyelvet beszélnek, tehát egynyelvűek.

Bővebben...

A nyelvről való gondolkodás, a nyelvvel való foglalkozás nem csak a nyelvészek kizárólagos joga. Eltérő mértékben ugyan, de a nyelvet használóknak – tehát tulajdonképpen minden embernek – vannak bizonyos elképzelései, nézetei a nyelvekről vagy éppen a saját anyanyelvéről. Ezzel a jelenséggel önmagában természetesen semmilyen probléma nincsen. A „laikus nyelvészkedés” az idők során azonban kitermelt néhány olyan állítást, amelyet sokan tényként kezelnek, annak ellenére, hogy a nyelvtudomány azokat már többször megcáfolta vagy éppen folyamatosan cáfolja. Egy ilyen példa az említett tévhitek közül a primitív és a fejlett nyelvek közti különbségtétel.

Bővebben...

Talán nem nagy merészség kijelenteni, hogy az iskolai nyelvtanórák általában nem tartoznak a tanulók kedvenc tanórái közé. Ennek egyik oka az lehet, hogy a magyar nyelv helyesírási szabályainak elsajátíttatása elsősorban a nyelvtanórák feladata, és bizony ehhez a területhez sok esetben nem a legkellemesebb emlékek fűzik a jelenlegi vagy a hajdani diákokat. (Hogy miért van ez így, az akár egy külön cikk témája is lehetne.) A helyesírás azonban – kisebb vagy nagyobb mértékben – végigkíséri életünket, nem szabadulunk meg tőle az iskolai bizonyítványunk átvétele után sem.

Bővebben...

A Szlovén Köztársaság Tudományos Kutatásokért Felelős Intézete és Oktatási Minisztériuma 2015-ben – több intézmény együttműködésével – indította útjára a KOMASS elnevezésű szótárprojektet, melynek célja egy új magyar–szlovén szótár megalkotása. Jelenleg a szótár online változata készül, hagyományos papíralapú változat kiadásáról egyelőre nincsen szó. Ez utóbbi tény sokaknak talán meglepő lehet, napjaink szótárkiadási tendenciáit figyelembe véve azonban egyáltalán nem számít kuriózumnak.

Bővebben...

Folytatjuk a pénzérmék előző részben megkezdett történetét. A máriás garas (németül: Mariengroschen) a 16–19. század során vert alsó-szász pénzérme volt. Neve onnan ered, hogy eredetileg a gyermek Jézust tartó Szűzanya szerepelt az érméken. A 16–17. században a városok és a hercegek által létrehozott garas-rendszer helyébe a máriás garas lépett. Egy tallér 36 máriás garast, egy máriás garas 8 pfenniget ért. Máriás garasokat gyakran még színezüstből is vertek.

Bővebben...

Európa államainak pénzverése a középkortól kezdve három nagy korszakkal jellemezhető: (1) dénárperiódus, a középkori pénzverés kialakulásától a 13. század végéig, (2) garasperiódus, a 14–15. században, (3) tallérperiódus, a 16–19. században, az ekkor kialakuló nemzeti valuták megjelenéséig. A korszakok a nevüket az egyre nagyobb ezüstérmékről (dénár, garas, tallér) vették. A dénár (1541), a garas (1460 körül) és a tallér (1544) vándorszók mind meghonosodtak a magyar nyelvben (az évszám a magyar nyelvben adatként megjelent pénznevet jelöli).

Bővebben...

A pénz fontos szerepet tölt be az emberek életében. Olyan általános csereeszköz, amelynek szerepét kezdetben különböző áruk (például só, kagylók, állatprémek, fémek) töltötték be, ezek közül is kiemelkedtek a nemesfémek. A nemesfém-pénzrendszerben kialakultak a pénz helyettesítői, az érméket képviselő papírpénzek, bankjegyek. A készpénz mellett megjelent a bankszámlapénz.

Mindennap használjuk, de vajon elgondolkodunk-e azon, honnan származnak a pénznevek? A pénznevek főbb típusai függnek a súlymértéktől, a pénz anyagától (arany, ezüst, réz), az érmén levő verettől (kép, felirat), a pénz névadójától, formájától, alakjától, méretétől stb. De ismerünk állatbőrről mint fizetőeszközről vett pénzneveket is: horvát kuna ’nyest’, kazah, kirgiz és üzbég tijin ’mókus’, orosz veverica mókus’.

Bővebben...

Már az előző alkalommal is a nyelvi változásokra hívtuk fel a figyelmet. Főként névutóinkon mérhetők le ezek a változások. Most is egy ilyen névutó értelmezésének változását vizsgálhatjuk meg.

Lássuk a mentén újszerű használatát! Ez a szócska feltűnés nélkül tette a dolgát egészen a rendszerváltásig. Több névutóhoz hasonlóan térviszonyt fejezett ki: ’valami mellett végig, vonalszerűen’. Ennek a valaminek a hosszúság volt a fő jellemzője. Lehetett útvonal (58-as út, Margit körút, M1-es autópálya, sáv, Tinódi utca), képzeletbeli vonal (arcvonal, észak-déli irány, hosszúsági kör, nyomvonal, tengely), építmény (árok, csatorna, drótkerítés, fal, töltés) és tereptárgy (agyagréteg, folyó, nádas, part, törésvonalak). A mentén azonban „többet akart”, és az 1990-es évektől kezdve már az esszékben, illetve a politikai és más közéleti vitákban is feltünedezett, például „Azonos értékek mentén tudunk együtt dolgozni”. Ha egy új vagy megújuló elem viselkedésére vagyunk kíváncsiak, mindig meg kell nézni a mondatbeli előzményeit és következményeit.

Bővebben...

A nyelvben csak egy dolog állandó: a változás. A magasságában az egyik legtermészetesebb nyelvi változás példája. A bizalmas stílusban igen általánossá vált, sőt egyre többször hatol be a hivatalos stílusba, annak írásbeli változatába is. A helyre utaló szó időre utaló jelentést kapott, ugyanez történt a táján, a tájban vagy a körül esetében is. Furcsán néznénk arra, aki a találkozhatunk hat óra tájban? kérdésünkre azt válaszolná, hogy tájban nem, mert épp a belvárosban leszünk. A szó ugyanolyan, mint a felé, környékén, körül, táján, tájban, tájt, valamint a körülbelül és a nagyjából, azaz valamely időpontot hozzávetőleg fejezünk ki. A jelentése mindenki számára világos, ezért semmiképp nem állíthatjuk, hogy homályosságával meghiúsítaná a nyelvi kommunikációt, mégis sokakat bosszant.

Bővebben...

A számítógépes írás kiszorította a hagyományos íráslehetőségeket. Hiszen a kézzel írott szövegeket korábban is át kellett másolni, a gépírásban pedig nagyon nehézkes volt a javítási lehetőség. Kétségtelen, hogy a szövegszerkesztő programokkal óriási időmegtakarítás érhető el, nem beszélve arról, hogy a szövegek a korábbiaknál sokkal rugalmasabban kezelhetők, tetszés szerint másolhatók, átszerkeszthetők stb.

Bővebben...

Egyre többet halljuk mostanában: miért kínozzuk a gyerekeket még ma is a kézírással? A helyes ceruzafogással gyötrik a gyerekeket az iskolában, miközben a legtöbben két ujjal írják az íméljeiket.
A kézírás évszázadok óta az emberiség kultúrájának szerves része, olyannyira hozzátartozik személyiségünkhöz, mint a beszéd. Ennek ellenére az USA legtöbb államában már abbahagyták a folyóírás tanítását az iskolákban. Európában sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy ne tudjanak kézzel írni. Amerikában azonban nem csupán a folyóírás, hanem lassan a nyomtatott kézírás is eltűnik a diákok életéből. Inkább gépelést tanítanak a gyerekeknek, a diákok a házi feladataikat is számítógépen készítik el. Már 42 amerikai államban alapkövetelmény a tízujjas gépelés.

Bővebben...

Nemsemlegesre változtatták Kanadában a nemzeti himnusz szövegét. Más országokban is történtek hasonló szövegváltoztatások, így az osztrákoknál a haza fiai helyett már a fiairól és lányairól szól a dal, és Svájcban is előálltak egy politikailag korrektebb variánssal.
Egy nyelvben, amikor bizonyos hímneműt jelentő szavak nőnemű megfelelőit is megteremtik, a társadalmi változásokat követik. Ez az igény a grammatikai nemmel rendelkező nyelvekben jóval természetesebb és érthetőbb, mint például a magyarban, ahol – grammatikai nemek hiányában – a probléma másként vetődik fel. Ha a magyarban a biológiai nem jelölve van például a foglalkozást jelentő szavakon, az nagyobb információértékkel bír, mint az indoeurópai nyelvekben.

Bővebben...

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben