kele
perec1
garas1
62. évfolyam
41. szám
Lendva 
2018. 10. 11.
kiscim4118
 

Változások a magyar helyesírási szabályzatban

„Minden helyesírási szabályzat menthetetlenül elavul egyszer.” Fábián Pál
 
1. Történeti áttekintés
A Magyar Tudományos Akadémia elődje, a Magyar Tudós Társaság a Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai címmel 1832-ben jelentette meg az első helyesírási szabályzatot, amely nem mindenkire nézve kötelező szabályzatnak készült, hanem csak a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) saját kiadványai számára. Mivel az alkotók gondoltak a nyelvhasználat változékonyságára, a helyesírási szabályok időnkénti felülvizsgálatát és kisebb-nagyobb módosítását is szövegbe foglalták.
Az első változtatások 1871-ben és 1901-ben jelentek meg először: ekkor változott a cz jelölése c-re, valamint a királylyal alak egyszerűsítése királlyal alakra. Simonyi Zsigmond (nyelvtudós, a Magyar Nyelvőr egykori szerkesztője) 1891-ben A magyar helyesírásról című dolgozatában a korábbiakon kívül több változtatást terjesztett elő. Ajánlotta például a kétjegyű mássalhangzók egyszerűsített kettőzését (szsz > ssz), a meghonosodott idegen szavak magyaros írását, az a ki, a mely, a mi stb. egybeírását. Mivel az Akadémia nem fogadta el ezeket a változtatásokat, a tanítók kérésére a vallás- és közoktatási miniszter felkérte Simonyi Zsigmondot egy iskolai helyesírás kidolgozására, ami 1905-ben jelent meg. Ekkor kb. 20 évre különvált az iskolai és akadémiai helyesírás. A mai helyesírási szabályzat őse 1922-ben újra egyesítette az akadémiai és iskolai helyesírást, melyhez már szó- és tárgymutató is tartozott.
Ennek a szabályzatnak a 10. kiadása jelent meg 1954-ben, 11. kiadása 1984-ben, 12. kiadása 2015-ben. Az 1922-es szabályzat sok vagylagos alakot tartalmazott: borotva/beretva, pajzs/paizs, ölyű/ölyv, sofőr/soffőr, terasz/terrasz. A 10. kiadás kivette ezek közül az elavult, archaikus változatot, az esetleges ingadozó kiejtésű jövevényszavak közül a magyaros kiejtéshez közelebb álló alakokat részesítette előnyben (sofőr, terasz). Az 1954-es szabályzat abból a szempontból is átvizsgálta az előzőnek az anyagát, hogy az alapszók kiejtése mennyire tükrözi a valós, korabeli kiejtést: csunya > csúnya, kipuffogó > kipufogó, cupog > cuppog, bölcseség > bölcsesség. Az idegen eredetű szavak írásmódja is a magyaros kiejtéshez igazodott: samán > sámán, frizúra > frizura, garszon > garzon. A 10. kiadás szótári része 30.000 szóalakot tartalmazott, kb. 10.000-rel többet, mint az előző kiadás.
Az 1984-es 11. kiadás jelentősebb változásokat hozott. Újdonságok a 10. kiadáshoz képest: a külön- és egybeírás körében megfogalmazták az anyagnevek helyesírásának szabályait. Ebben a szabályzatban találkozunk először a jelentéstömörítő összetételek egybeírásának szabályaival. Az ún. többszörös összetételek (a kettőnél több szóból álló összetételek) írásmódjával kapcsolatos szabályok is részletesebben ki lettek dolgozva. A 10. kiadásban ugyanis csak annyi szerepelt, hogy ha a többszörösen összetett szó „egybeírva nagyon hosszú volna” (!), az önmagában is összetett taghoz kötőjellel kapcsoljuk az új tagot. Azt, hogy mi számít „nagyon hosszúnak”, nem részletezi. A 11. kiadásban viszont már szerepel, hogy a legalább hét szótagból álló többszörös összetételek esetén kell kötőjelet alkalmazni. A tulajdonnevek helyesírási szabályai bővültek a földrajzi nevek, intézménynevek, márkanevek, csillagnevek írásmódjával. Az elválasztási szabályokat is részletesebben ismerteti az 1984-es szabályzat. Az edzés szó elválasztása e-dzés formában 1984 óta van, a helyesírási szabályzat 11. kiadása óta. Akkor döntöttek úgy a szabályzat megalkotói, hogy a dz és a dzs a toldalékolás és a szótagolás során ugyanúgy írandó, mint a többi kétjegyű mássalhangzó, pl. az ny (ezt sem bontjuk szét az elválasztáskor: a-nya és nem an-ya).
MCSi Design