kele
perec1
garas1
62. évfolyam
41. szám
Lendva 
2018. 10. 11.
kiscim4118
 

Változások a magyar helyesírási szabályzatban 4. rész

Helyesírásunk egyik legproblematikusabb, legnagyobb nehézséget okozó területe a különírás és az egybeírás. A legtöbb elvet akkor tudjuk nehezen alkalmazni, amikor a jelentést is figyelembe vesszük. Egészen más a riasztóberendezés, és más az, amikor azt mondom, hogy riasztó berendezés van ebben a lakásban, azaz: nagyon csúnya. Érezni kell, hogy az egyik egy fogalom, ami egybetartozik, a másik meg egy jelzős szerkezet, ami meg nem. Ha az ember nem érzi az anyanyelvét, akkor nehezebben ír. Elsősorban nem nyelvésznek kell lenni, hanem a nyelvi érzékünket kell finomítani.
A szabályzat szerkesztői a könnyebb átláthatóság, a taníthatóság és a tanulhatóság szempontját tartották a legfontosabbnak, ezért a fejezetet teljesen átalakították. Most az összetétel keletkezésének a forrásait tekintették rendező elvnek. Ezáltal a korábban sokszor szétszórtan megjelenő ismeretek egy bokorba kerültek. Az új szabályzatban tömören és világosan megfogalmazták az összetételek keletkezésének okait: „Az összetételek keletkezésének (azaz az egybeírásuknak) többféle forrása lehet:
1. a tagok együttes jelentésének megváltozása (nyitvatartás, ’üzemidő’) [eddig szerkezet volt: nyitva tartás];
2. a tagok egymás közti viszonyának alaki jelöletlensége (állattenyésztő ← állatot tenyésztő, állatok tenyésztésével foglalkozó);
3. az íráshagyomány (bérbeadás; elmegy).
Az összetett szavak egységét kötőjel nélküli egybeírással vagy kötőjeles kapcsolással fejezzük ki (94).
A 95. pont kiemelten foglalkozik a jelentésváltozással mint az egybeírás forrásával. Ide a régi szabályzatból néhány példát átvesz, de újabbakat is találunk: a földön futó (bogár), de: földönfutó (= hontalan ember); alig-alig, búbánat, süt-főz; csigabiga, dimbes-dombos, terefere, csihi-puhi; drágakő, egyetért, napraforgó; csakhogy, nemsokára.
A szószerkezetek külön- vagy egybeírását egyrészt a jelentésváltozás, másrészt pedig a hagyomány irányítja, a többszörös összetételek írását hasonlóképpen. A két egyszerű szóból álló alakulatokat egybeírjuk, de ha bármelyik tag összetett szó, különírjuk őket:
– egyszerű szó + egyszerű szó ⇒ egybeírás (aranylánc, ötméteres, védőgát);
– összetett szó + egyszerű szó ⇒ különírás (fehérarany lánc, tizenöt méteres, partvédő gát);
– egyszerű szó + összetett szó ⇒ különírás (arany nyaklánc, öt négyzetméteres, védő homokgát);
– összetett szó + összetett szó ⇒ különírás (fehérarany nyaklánc, tizenöt négyzetméteres, partvédő homokgát) (115–119).
Az Egyéb esetek közé került be: „A fajtajelölő főnévi minőségjelzőt egybeírjuk a jelzett szóval (kivéve az állatfajtaneveket), például: csiperkegomba, fiúgyerek, fűszeráru, jonatánalma, lakatosmester, legényember, sasmadár. Az állatfajtanevek írása most került be a szabályzatba azzal az indokkal, hogy a biológiakönyvekben találkozik a diák az állatfajtanevekkel. A köznapi nyelvhasználatban nem könnyíti ennek a típusnak a helyesírását. A fekete rigó (Turdus merula) és a sárgarigó, régiesen aranymálinkó (Oriolus oriolus) helyesírása azért különböző, mert az előbbi a rigófélék jelzős szerkezete, míg utóbbi nem a rigófélékhez tartozik, helyesírásában a kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélküli egybeírást követünk. Ezt a rendszertani különbséget a szakembereken kívül aligha tudják mások.
Új szabálypontként került be a két kötőjel használata. Két kötőjelet használunk azokban a többszörös összetételekben, amelyeknek előtagja is kötőjellel kapcsolt összetétel (tulajdonnévi vagy betűszós előtag, illetőleg három mássalhangzó találkozása miatt), például: Nobel-díj-átadás, C-vitamin-adagolás, sakk-készlet-gyűjtemény (140.).
A többszörös összetételek írása alatt tárgyalja az új szabályzat a korábban mozgószabály néven említett eseteket: kerekasztal-konferencia, de: kerekasztalkonferencia-rendezés; légi fénykép, de: légifénykép-montázs stb. A fenti szakkifejezést nem örökíti át az új szabályzat, a mozgószabály elnevezés eltűnt.
MCSi Design