kele
perec1
garas1
62. évfolyam
41. szám
Lendva 
2018. 10. 11.
kiscim4118
 

A magyar keresztnevek kialakulása

Előző írásaimban nagyrészt a családnevekről, azok kialakulásáról és változásairól írtam. Nézzük meg egy kicsit részletesebben a keresztneveinket is.
A magyar keresztnevek származás szerint lehetnek ősi, eredeti nevek, más nyelvekből átvett nevek (jövevénynevek és idegen nevek), valamint belső keletkezésű (névalkotással és névteremtéssel létrejött) nevek.
Az eredeti nevekből nagyon keveset találunk meg a mai magyar keresztnevek között. Legtöbbjük 18–19. századi vagy még későbbi felújítás eredménye. A mai magyar keresztnévkincs elemei közül ily módon keletkezett például a Fodor ’göndör hajú’, Fehéra ’világos hajú vagy bőrű’, Pirit ’piros’; Apor ’apácska’, Apród ’kicsike, gyermek’, Előd ’elsőszülött’ stb. A régi magyar közszói jelentésű nevek közé tartoznak azok a nevek is, amelyek idegen eredetű közszóként kerültek nyelvünkbe, és a magyar nyelvben vált belőlük tulajdonnév. Az alapszóhoz gyakran valamilyen kicsinyítő képző járult, amely szinte névalkotó képzőként funkcionált: Árpád < árpa, Szironka < szirony ’díszítésre használt bőrszalag’.
A keresztnevek másik nagy rétegét az átvett, idegen eredetű nevek csoportja alkotja. Idegen eredetű névnek azokat a neveket tartjuk, amelyeket az átadó nyelvből nem közszóként, hanem tulajdonnévként veszünk át. Az átvett nyelvi elemet személynévként használjuk. Az idegen nevek megjelenésével megszakad a kapcsolat a név közszói jelentése és a nevet viselő személy jellemző tulajdonsága vagy egyéb személyiségjegye között.
A magyarság történelme során sokféle néppel, népcsoporttal került kapcsolatba. Ennek eredményeként nemcsak szókészlete, hanem névkészlete is folyamatosan gyarapodott idegen elemekkel. Az idegen nyelvi kapcsolatok és az idegen műveltséggel való érintkezés következményeként először általában a felsőbb osztályok tagjai viseltek egy-egy idegen nevet. Az ő közvetítésükkel terjedtek el később az egész nyelvterületen ezek a névalakok.
Az idegen nevek hangalakjukkal eltérnek a magyar nyelvben megszokottól. Gyakori például a mássalhangzó-torlódás akár a név elején (Klaudia), akár a név belsejében (Gertrúd). Idegen hatásra utalhatnak bizonyos végződések, például a női nevek végén az -ia (Lívia), -ella (Gabriella), -etta (Nikoletta), -linda (Melinda), -ina (Szabina) vagy a -tina (Bettina). Az idegen keresztnevek írásképében csak az x és a ch árulkodik az idegen átvételről (Alex, Richárd; Alexandra, Beatrix, Orchidea, Psziché). Egyéb vonatkozásban az írásképnek – az anyakönyvi szabályok szerint – a magyar kiejtést kell tükröznie (Harri, Zserald; Dzsesszika, Szkarlett).
Az idegen nevek egyik csoportját azok a nevek alkotják, amelyek már a középkori Magyarországon is jelen voltak, de ritka használatuk vagy egyéb okok miatt nem vált belőlük jövevénynév (Leopold, Teofil, Jusztina, Szabina). A másik típust azok a nevek képviselik, amelyek idegen nyelvi átvételként az elmúlt évtizedekben jelentek meg a névkincsben. Néhány példa az utóbbi csoportba tartozó, újonnan megjelenő nevekre: Alina, Betti, Dézi, Kevin, Krisztofer (angol), Ábner, Járed; Cippóra, Jáhel (héber), Ámor, Oktáv; Admira, Vélia (latin); Iliász, Platón; Antea, Dafné (görög), Boleszláv, Boroszló; Bozsena, Indra (szláv), Odin, Roderik; Kendra, Korália (germán), Tullió, Umbertó; Kolomba, Loréna (olasz).
MCSi Design