kele
perec1
garas1
62. évfolyam
41. szám
Lendva 
2018. 10. 11.
kiscim4118
 

Más nyelvekből honosított keresztneveink

Az átvett nevek nagy csoportját alkotják a jövevénynevek, melyek kiejtésükben és később írásukban a magyar nyelv sajátosságaihoz igazodtak. A legtöbb jövevénynevünk török, latin, germán vagy szláv eredetű, de akad példa egyéb átvételre is.
A mai magyar keresztnévkincsben is megtalálható török eredetű nevek legtöbbjét a 19–20. században újították fel. Török eredetű név például az Ajtony ’arany’, Ákos ’fehér sólyom’; Sarolt ’fehér menyét’, Karolt ’fekete menyét’.
A legtöbb egyházi név a latin nyelv közvetítésével jutott el hozzánk. Általában a héber vagy a görög nyelvben keletkeztek, de akad közöttük latin, germán (Henrik, Imre), szláv (László, Szaniszló, Szórád) vagy egyéb eredetű is. Az egyházi neveket a martirológiumok tartalmazzák, amelyek felsorolják a keresztény egyház szentjeinek és mártírjainak nevét. Martirológiumi név a férfinevek közül például az Adrián, Antal, Balázs, Benedek, Dénes, Elek, Ferenc, Gergely, György, Ignác, Kristóf, László, Márton, Miklós, Szilveszter, Viktor, Vince; a női nevek közül az Ágnes, Borbála, Dorottya, Ilona, Katalin, Klára, Krisztina, Margit, Orsolya, Piroska, Terézia, Veronika, Viktória, Zsófia. A lista időről időre kibővül az újonnan boldoggá vagy szentté avatott személyek nevével.
A latin közvetítésű egyházi nevek közé tartoznak a bibliai nevek. Ószövetségi eredetű név például az Ádám, Áron, Benjámin, Dániel, Dávid, Gábor, József, Mihály, vagy a női nevek közül az Eszter, Éva, Judit, Sára, ezek inkább a protestáns felekezetű névadásban terjedtek el. Míg a katolikusoknál újszövetségi eredetűek az András, Barnabás, Bertalan, István, János, Márk, Máté, Mátyás, Pál, Péter, Sándor, Tamás, a női nevek közül Anna, Erzsébet, Júlia, Magdolna, Mária, Márta.
Az egyházi nevek divatjában szerepe volt annak is, hogy a Biblia és a legendák hőseinek nevét mintegy példaképül adták a gyermeknek. Nagyon gyakori szokás volt, hogy a gyermeket arra a névre keresztelték, amely név védőszentjének emlékünnepe volt a születése vagy a keresztelője napján. Ily módon mintegy a védőszent oltalmába ajánlották azzal, hogy a keresztségben a szent nevét adták neki. A nyelvújítás koráig (19 század eleje) a névnap megnevezés helyett a szente napja megnevezés volt az általános.
A germán eredetű nevek legtöbbje nem közvetlenül valamelyik germán nyelvből származik, hanem martirológiumi névként latin közvetítéssel, latinos alakban került a magyar nyelvbe. A régi germán névadásban gyakoriak a kételemű, összetett nevek. Tagjaik között gyakran elég laza volt az értelmi kapcsolat, ezért nehéz pontosan lefordítani a jelentésüket. Az alkotóelemek jelentése főleg a harccal, a fegyverekkel, a dicsőséggel és a vagyonnal kapcsolatos, például Rudolf < Hrod + olf ’dicső’ + ’farkas’; Matild < Maht + hilt ’hatalmas’ + ’háború’. A mai keresztnévkincs leggyakoribb elemei közül germán eredetű az Albert, Arnold, Attila, Erik, Ervin, Imre, Norbert, Richárd, Róbert, Rudolf, Vilmos, Zsigmond; Edina, Edit, Ildikó.
A névtörténeti kutatások szerint a szláv eredetű keresztnevek a 12–13. században voltak a leggyakoribbak. Népszerűségükhöz nagyban hozzájárultak a dinasztikus kapcsolatok. Ebben az időben nagyon sok magyar birtokos nemes is szláv nevet viselt. A szláv nevek többsége összetett név. Második tagjuk legtöbbször a ’dicsőség’ jelentésű slav vagy a ’béke’ jelentésű mir szó, amint ezt a László < (Vladislav) és a Tihamér < (Tihomir) névben megfigyelhetjük.
MCSi Design