kele
perec1
garas1
63. évfolyam
33. szám
Megjelenés:
2019. 08. 16.
kiscim3319
 

A pénzérmék és a bankjegyek története, 1. rész

Európa államainak pénzverése a középkortól kezdve három nagy korszakkal jellemezhető: (1) dénárperiódus, a középkori pénzverés kialakulásától a 13. század végéig, (2) garasperiódus, a 14–15. században, (3) tallérperiódus, a 16–19. században, az ekkor kialakuló nemzeti valuták megjelenéséig. A korszakok a nevüket az egyre nagyobb ezüstérmékről (dénár, garas, tallér) vették. A dénár (1541), a garas (1460 körül) és a tallér (1544) vándorszók mind meghonosodtak a magyar nyelvben (az évszám a magyar nyelvben adatként megjelent pénznevet jelöli).

A honfoglalás kori sírokban arab, bizánci és nyugat-európai pénzeket találtak, ám ezeket többnyire átfúrták, ékszerként használták. Szent István korával kezdődik a magyar pénzverés története. Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt a dénárok jelentették Magyarországon az egyedüli pénzfajtát. Egyedülálló jelenség volt a rézpénzek verése III. Béla alatt bizánci és keleti mintára. Az Anjou-uralkodók már aranypénzt és más, nagyobb méretű ezüstpénzt, garast is verettek. A dénárok – miként a garasok és tallérok – értéke sokszor változott. Mindenesetre a dénárok ezüsttartalma a századok során egyre csökkent. Az utolsó dénárokat Mária Terézia verette. A dénár váltópénz szerepét a krajcár (1494–1495) vette át.

A garas a latin denarius grossus ’vastag dénár’ kifejezésre vezethető vissza, s mérete és értéke meghaladta a dénárét. Az első garasokat a 12. század végén verték Észak-Itáliában, majd elterjedt pénz lett Nyugat-Európában. Magyarországon a 14. század elején cseh garasok kerültek forgalomba. I. Károly (Károly Róbert) ezek mintájára verette az első magyar garasokat 1329-ben. Az aranyforint nagyobb váltópénze lett. A garas értéke a Habsburg-uralom alatt 4–5 dénár volt. Az utolsó magyarországi garasokat III. Ferdinánd uralkodása alatt verték.

Több évszázadnyi ezüstdominancia után a 13. században kezdtek el ismét aranyérméket verni Európában. 1252-ben Firenzében és Genovában egymástól függetlenül ugyanabban az évben, néhány hónap különbséggel vezettek be aranypénzt kereskedelmi célokra. A Firenzében vert pénzt olaszul fiorino d’oronak, szó szerinti fordításban ’arany virágocská’-nak hívták a pénz előlapján lévő városjelképről, a háromszirmú liliomról. A firenzei arany gyorsan ismertté vált és latinul Florentinusként hivatkoztak rá, amit Európa-szerte florinnak rövidítettek. A Rajna mentén viszont a golden florin elnevezésből inkább az első tag maradt meg, így alakult ki a gulden elnevezés. A 14. század közepére a forint már teret vesztett a dukáttal szemben. Míg Nyugat-Európában a forint volt az elterjedtebb a 15. századig, ugyanakkor a forintszerű pénzérmékre az általános köznyelvben is a dukát szó kezdett elterjedni. A firenzei forint és a velencei dukát azért maradhattak nagyon népszerűek évszázadokon keresztül, mert megtartották súlyukat, finomságukat és jellemző mintázatukat.
MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben