kele
perec1
garas1
62. évfolyam
41. szám
Lendva 
2018. 10. 11.
kiscim4118
 

Névalkotással keletkezett keresztneveink

A névkészlet bővüléséhez nagyban hozzájárulnak a nyelv eredeti elemeiből létrehozott, úgynevezett belső keletkezésű nevek. A névalkotás során a szóalkotás mintájára képzéssel, összetétellel vagy ritkább névalkotási módokkal keletkezhetnek új nevek.
Névkincsünk története azt bizonyítja, hogy minden korban jellemző volt a meglévő nevek képzőkkel való bővítése, s ily módon újabb névalakok létrehozása. Napjainkban a keresztnevekhez kapcsolódó képzőket említve elsősorban a becéző képzőkre gondolunk. A kereszténység felvételével beáramló idegen eredetű nevek egy része is felvette a jellegzetes személynévképzőket. Ám a képző funkciója most már nem a tulajdonnévi érték hangsúlyozása volt, nem is a becéző funkció kiemelése, hanem az idegen nevek beillesztése a meglévő névrendszerbe. A kései ómagyar kortól a keresztnevek zömmel idegen eredetűek, legtöbbjüknek azonban többféle képzett alakja is létezik.
A hagyományos becéző képzők sokszor a rövidült tőhöz kapcsolódnak, mint például a Miklós név évszázadokkal ezelőtt keletkezett, de a mai magyar keresztnévkincsben önálló névalakként számon tartott becézőiben: Mike, Mikes, Mikó, Miksa. Hasonlóképpen jöttek létre a György és a Péter név becézett alakjai is, amelyek ma önálló névként is anyakönyvezhetőek: György > Györe, Györk, Györke; Péter > Pető, Petres. A női nevek körében ugyancsak gyakori a becéző formák kiválása és önálló keresztnévként való „életre kelése”, például Borbála > Bora, Bori, Boris, Boriska, Borka, Boróka; Ilona > Ila, Ilka, Illa, Ilon, Ilonka, Ilus; Katalin > Kata, Katica, Katinka, Kató; Mária > Mara, Mari, Marica, Marinka, Mariska.
A képzéssel alakult női nevek egyik legnépesebb csoportja a magyar nyelvben a -ka, ‑ke képzővel keletkezett. Ez a kicsinyítő képző kapcsolódhat valamely közszóhoz (Fehérke, Hajnalka, Jávorka), de kapcsolódhat már létező teljes vagy csonkult tövű keresztnévhez is, például Arika < Aranka, Dorinka < Dorina, Kriszta < Krisztina, Vera, Verona < Veronika.
A képzéssel, továbbképzéssel, becézéssel keletkezett nevek között idegen képzőkkel vagy sajátos végződésekkel alkotott névalakokat is találunk: Laurencia > Lara, Laura, Lora, Loretta, Lorin, Lorina; Róza > Rozina, Rozita. Ugyanahhoz a tőhöz egyaránt kapcsolódhatnak a magyarban megszokott és az idegennek tűnő formánsok, például Julianna > Juliána, Juliska; Dorottya > Dóra, Dorina, Dorinka, Dorisz, Dorit, Dorka.
A férfi-női névpárok a képzett neveknek sajátos csoportját alkotják. Ezek a névpárok azonos tövű férfinévből és női névből állnak. A névpárok legtöbbször úgy keletkeztek, hogy a férfinév kapott a női nevekre jellemző végződést. Leggyakoribbak az -a végződéssel teremtett névpárok: Erik – Erika, Marcell – Marcella, Krisztián – Krisztiána, Zoltán – Zoltána, Richárd – Rikarda. Előfordulnak még egyéb női nevet teremtő végződések is például az -ia: Ignác – Ignácia, Kornél – Kornélia, Viktor – Viktória vagy az -ina: Albert – Albertina, Árpád – Árpádina, Rudolf – Rudolfina. A régi magyar személynevek újabban keletkezett női párját leggyakrabban a -ka, -ke, -ika, -ike képzővel alkotjuk meg: Apor – Aporka, Bors – Borsika, Bozsó – Bozsóka, Csobán – Csobánka, Zalán – Zalánka. Az utónévkönyvben található női nevek közül majdnem minden ötödik női névnek van férfinév párja. A névhasználat érdekessége, hogy vannak olyan névpárok, amelyek tagjai közül csak a női név tartozik a magyar keresztnévkincsbe: Agrippína, Amira, Isméria, Palmira, Vilhelma. Az is előfordul, hogy egy férfinévnek több női párja van: Bernát – Bernadett, Bernarda; János – Janina, Janka, Johanna; József – Jozefa, Jozefina, Józsa; Marcell – Marcella, Marcellina. Kevesebb példa akad arra, hogy egyetlen női névalak több férfinév párjaként szerepeljen: Teodóra – Teodor, Tódor; Gabriella – Gábor, Gábriel.
MCSi Design