kele
perec1
garas1
64. évfolyam
14. szám
Megjelenés:
2020. 04. 09.
kiscim1420
 

Hiedelmek és tévhitek a (magyar) nyelvről – A magyar egy különleges nyelv

Sorozatunkban hónapról hónapra egy a nyelvekről vagy a magyar nyelvről szóló tévhitet igyekszünk megcáfolni. Mostani témánkkal kapcsolatban azonban az a furcsa helyzet állt elő, hogy a címben szereplő állítást legalább annyira tekinthetjük hamisnak, mint amennyire igaznak. De vajon hogyan is lehetséges ez a furcsa kettősség?

Valószínűleg mindannyian találkoztunk már olyan véleménnyel, hogy a magyar egy egyedülálló, nagyon különleges nyelv. Az ilyen jellegű megállapítások kétségtelenül büszkeséggel tölthetik el a magyarul beszélőket, hiszen ha mindez igaz, akkor közvetett módon ez minket is különlegessé tesz. De valóban tényleg olyan unikális a magyar nyelv? A problémát érdemes onnan megközelíteni, hogy hogyan definiáljuk a különlegességet. Amennyiben úgy, hogy nem létezik a világon még egy olyan nyelv, mint a magyar, akkor valóban joggal tekinthetünk úgy anyanyelvünkre, mint egy különleges, a világon egyedülálló nyelvre. Noha több ezer nyelv létezik, olyan, mint a magyar, egészen biztosan nem. Ha mindezt elfogadjuk, akkor viszont felmerülhet a kérdés, hogy – a bevezetőben megelőlegezettek szerint – hogyan tudjuk egyidőben rögtön meg is cáfolni ezt a tényt.

A helyzet az, hogy ha az iménti logikát követjük, akkor a létező összes nyelv is legalább annyira különleges a többi nyelvhez viszonyítva, mint amennyire a magyar számít speciálisnak egy hasonló összevetésben. Valóban léteznek a magyarnak olyan vonásai, amelyek a legtöbb idegen nyelvre nem jellemzőek, ugyanakkor biztosak lehetünk abban is, hogy a 6000–7000 nyelv között biztosan akad olyan, amelyben ráakadunk a magyar egy-egy abszolút kuriózumnak gondolt tulajdonságára. Az ok, amiért a magyart annyira másnak látjuk, sokkal inkább az lehet, hogy azok a nyelvek, amelyek minket körülvesznek, vagy amelyeket a leginkább ismerünk, sokszor valóban alapvető tulajdonságaikban térnek el anyanyelvünktől. Ebből azonban nem következik az, hogy mindez vonatkozna az általunk nem ismert nyelvekre is. (Mindez egyébként összefügg egy másik, a magyar nyelv nehézségével összefüggő toposszal is, amellyel majd a következő alkalommal foglalkozunk.)

Végezetül nem szabad figyelmen kívül hagyni az emocionális tényezőt sem. Amikor nyelveket hasonlítunk össze, akkor értelemszerűen elfogultak vagyunk a saját anyanyelvünkkel szemben, hiszen ezt a nyelvet sajátítjuk el először, ezt ismerjük a legalaposabban, s hozzá kötődünk a legerősebben, ebből kifolyólag – talán nem tévedünk nagyot, ha ezt állítjuk – ezt is szeretjük a legjobban, így nem csoda, ha különlegesnek érezzük. Nyugodtan lehetünk tehát büszkék a nyelvünkre, tarthatjuk azt különlegesnek, csak ne vitassuk el a jogot a más nyelveket beszélőktől sem, hogy ők ugyanígy érezhessenek saját anyanyelvükkel kapcsolatban!

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben