kele
perec1
garas1
64. évfolyam
14. szám
Megjelenés:
2020. 04. 09.
kiscim1420
 

A változatos magyar nyelv: nyelvhasználat a Kárpát-medencében III. – szavak a telekommunikáció tárgyköréből

Előző alkalommal az információtechnológiához kötődő, határon túli magyar szavak világában tettünk rövid kirándulást. Ezúttal egy, az előzőtől nem túl messze álló témakörhöz, a távközléshez kapcsolódó szavak közül mutatunk be néhányat.

Napjainkra a legfontosabb kommunikációs eszközeinkké kétségtelenül a telefonjaink (hagyományos, „buta-” és okostelefonok) váltak. Az, hogy hogyan nevezzük meg ezeket az eszközöket a különböző külső régiókban, változatos képet mutatnak. A magyar standard nyelvváltozatban a hagyományos készülékeket leginkább a vezetékes telefon névvel illetik, Erdélyben viszont használatban van a fixtelefon elnevezés, ami a telefonkészülék helyhez rögzítettségére utal. A fixtelefon mellett megjelenik még a direkt telefon kifejezés is, amit egyébként Horvátországban és a Muravidéken is használnak. A vonalas telefonokhoz képest ma már sokkal inkább elterjedtek a különféle mobiltelefonok, az Őrvidéken azonban a hendit, a Muravidéken pedig a mobitelt veszik elő az emberek a zsebükből, ha telefonálni szeretnének. És hogy hova futnak be a telefonhívásaink? A Vajdaságban, Horvátországban és a Muravidéken a centrálába, azaz a telefonközpontba.

Mobiltelefonjaink használatáért általában kétféle módon fizethetünk: vagy szerződés alapján, vagy bizonyos időközönként fel kell töltenünk egyenlegünket, ha arról elfogyott a felhasználható összeg. Előbbi típust Erdélyben abonamentes telefonnak (az abonament jelentése a román nyelvben bérlet) hívják, ha viszont az utóbbi típusnál szeretnénk a lebeszélhető egyenlegünket (erre Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban a kredit szót használják) feltölteni, akkor szükségünk lehet egy feltöltőkártyára vagy mobikarticára (ahogy azt a Muravidéken nevezik), és persze az sem árt, ha nálunk van a Horvátországban punyácsunak hívott mobiltelefon-töltőnk sem, arra az esetre, ha az akkumulátorunk lemerülne.

Ha minden feltétel adott és van szignálunk is (a térerő elnevezése Erdélyben, a Vajdaságban, a Felvidéken és a Muravidéken), akkor a felvidéki magyarok kitárcsázzák, az erdélyiek pedig formálják a megfelelő telefonszámot, majd felcsengetik, azaz felhívják a másik felet, és már kezdődhet is a telefonbeszélgetés. Ha erre valami miatt nincs lehetőség, akkor sokszor megteszi egy rövid szöveges üzenet, azaz eszemesz vagy eszemeszka (előbbi az Őrvidéken és a Felvidéken egyaránt, utóbbi csak a Felvidéken van használatban), amely az SMS angol mozaikszó kiejtés szerint leírt változatából ered.

Bizonyára még számos egyéb példa említhető lenne a vizsgált témakörrel kapcsolatban, hiszen a telefon, különösen a mobiltelefon már jóval több egy egyszerű eszköznél, egyre inkább a legfontosabb, legnélkülönözhetetlenebb használati tárgyunkká válik. Hogy ennek a ténynek örüljünk vagy sem? Valaki bizonyára így, valaki pedig amúgy vélekedik erről, és ezt a kétféle véleményt a legegyszerűbben talán két szmájliccsal (lásd horvátországi magyar nyelvváltozat) tudjuk kifejezni: 😊, ☹.

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben