Szlovéniában büszkék lehetnénk a szlovén–magyar általános kétnyelvű oktatásra minden jó és rossz tulajdonságával együtt, melyek többé-kevésbé jellemzőek a szlovén iskolákra is. Mi, akik csak felületesen is követjük és ismerjük a nemzetiségi oktatást a szomszédos országokban, a muravidéki magyar közösség általános oktatásának minden bizonnyal nem esnénk neki „politikai kalapáccsal, csákánnyal”.
Aztán felbukkan egy harmadosztályú politikus országos szinten (milyen jellemző: muravidéki), és követeli a kétnyelvű oktatás szlovéniai változatának alkotmányos felülvizsgálatát. Egyben tipikus politikuskodó stílusban „fenyegetőzik”, hogy üzelmeit folytatni fogja az európai bíróságon, ha nem tetszik majd neki a Szlovén Alkotmánybíróság álláspontja. Majd még képmutatóan hozzáfűzi, hogy neki az igazság és mindannyiunk jóléte, de elsősorban a gyerekeké az első. De amikor az iskoláról van a szó, a legtöbbször bebizonyosodik, hogy nem a gyerekek/tanulók jelentik a gondot, hanem a szülők, akik ilyen vagy olyan érdekeket követve a fiatal nemzedéket – mely többségében érdeklődő, szeret tanulni, kivált új dolgokat és tiszteli tanárait – kifogásként használják fel.
