kele
perec1
garas1
63. évfolyam
21. szám
Megjelenés:
2019. 05. 23.
kiscim2119
 

Tisztelt szerkesztőség!

Nem tudom, hogy egy újságírót felháborít-e, hogy hogyan bánnak egyesek (bármi okból is) a természettel, de engem nagyon is dühít, ha olyat látok, ami szerintem nem elfogadható. Március első napjaiban, kutyasétáltatás közben látom, hogy egy kis hernyótalpas munkagép tevékenykedik (majd egy héten keresztül) Hosszúfaluban a Fő út alatti mezőn, réten, árokpartokon. Gondoltam, na végre, kimélyítik az árokrendszert, mivel egy normális tél és tavasz után ezen földek jó része víz alá kerül. Ámde csalatkoznom kellett, mert a gép nem árkot ásott, hanem valami eszköz segítségével fát, bokrot, rekettyést irtott az árokpartokon (mint később láttam, nem csak ott).

Gondoltam, hát az sem rossz, ha szebb, átláthatóbb lesz a rét, a mező, ámbár a vadvilág lakóinak biztos más a véleménye erről.

Az egyik megdöbbenésemet épp ez okozta, hogy miért épp ilyenkor kell az ilyen és efféle munkát elvégezni vagy elvégeztetni, amikor már a természet minden tagja készül a megújulásra?

(Annál is inkább, mert a tél annyira csapadékmentes volt sajnos, hogy bármilyen géppel egész télen el lehetett volna végeztetni ezt a feladatot.)

Épp akkor, amikor a barka a legszebben virágzik és az állatvilág tagjai is fészkelő, rejtőzködő helyet keresnek, ahol heteken belül megkezdhetik utódjaik világra hozását, nevelését!?

A másik megdöbbenésemet – ami egy pillanat alatt mély felháborodásba csapott át – az okozta, hogy hogyan végezték el ezt a munkát!

Pont ez indított arra, hogy írjak Önöknek.

Egyszerűen mondva barbár munkát végeztek. Úgy néz ki a táj, amerre a gép dolgozott, mint a háború után. (Emlékszem régi képekre, amin az orosz katyusák, azaz rakétavetők derékban letarolták az erdőt, na, hát ez valami olyasmi borzalmas látvány.)

Nem hiszem, hogy a 21. században a megrendelő (bárki is legyen az) ezt az eredményt várta a pénzéért, ha meg igen, az még szomorúbb és felháborítóbb.

Arról már nem is beszélve, hogy gyerekre, emberre, de még az állatokra is életveszélyes, ami ezeken a helyeken van. Én az ablakomból is jól látom, hogy sokan szoktak arrafelé kirándulni, gyerkőcökkel, kutyákkal sétálgatni. Jómagam is szoktam menni a lányommal és a kutyánkkal is sétálni, főleg amikor már végre megérkezik a hosszú tél után a várva várt tavasz, és akkor ilyen látvány fogadja az arra tévedőket. Nem hinném, hogy ez is része lenne a turisztikai csalogató programnak, egy ilyen lepusztított táj. 

Pár fotót mellékelek (csak szemléltetőnek, mert mindent, ami ott van, nem lehet), hogy látni lehessen, miről na és miért írtam meg ezen levelemet. 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Tisztelettel: Parrag János, Hosszúfalu, Fő utca 17.

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben