kele
perec1
garas1
63. évfolyam
25. szám
Megjelenés:
2019. 06. 20.
kiscim2519
 

Még Hidegkuti sem játszott nagyot mellette!

sport ger291611903. május 11-én – ahogy ezt biztos források is bizonyítják – alakult meg a jelenlegi Szlovénia első labdarúgóklubja – a picike Lendván, méghozzá csak egy évvel az egyik legnagyobb és legsikeresebb madridi Real után. A szlovén labdarúgó-közvéleményben ez a tény sok embert zavar, de a büszke lendvaiak ezzel nem terhelik magukat túlságosan.
A lendvai labdarúgás legszebb pillanatai az 1946/47-es idénybe nyúlnak vissza, amikor az akkori Nafta a jugoszláv első mezőnyben képviselte a szlovén labdarúgást. Ennek kapcsán kerestük fel Gerencsér Józsefet, aki nemrég, július elején töltötte be 94. évét, s aki „az utolsó mohikán” a lendvai labdarúgás aranycsapatából. Józsi bácsi büszkeséggel, nosztalgiával és még mindig izgatottan emlékezik azokra az időkre: – Az emberek a Naftáért és a Naftából éltek. Jó időket élt a sport és a gazdaság is. Lendva feliratkozott „a halhatatlanok listájára” – Hajduk, Partizan, Crvena Zvezda, Dinamo... A meccseinkre többen jártak, mint ahány lakosa Lendvának volt! Lendván játszott a Partizan, az akkori bajnok, egyben a jugoszláv foci egyeduralkodója. Bobek, Glazer, Atanacković, Čajkovski, Brozović... az egyik oldalon. A másikon pedig: Štefanec, Gerencsér, Lukšič, Božič, Hegedüs, Vajda, Vogrinčič, Kerčmar, Boldižar, Török és Vidak. A favorizált belgrádiak csak nagy nehezen nyertek 2:0-s eredménnyel. Még nehezebb volt azonban a Hajduknak, ebben az esetben ugyanis a szenzáció a szó szoros értelmében a levegőben lógott. 2:1-es spliti vezetésnél egyenlítés előtt állt a Nafta, majd a nagy feszültség közepette, a mindkét oldalra kiosztott két piros lap után nyert a Hajduk 3:1 arányban. A híres kapus, Vladimir Beara akkor így kommentálta Lendvát: „Atya Úristen! Nézzétek ezt, tizenegy ház, tizenegy focista és első liga!” Szívesen emlékszem a Budučnost és a Szarajevó elleni győzelmekre, illetve a niši 1:0-s diadalunkra is. Igencsak fáradságos és hosszadalmas utunk sport ger29162volt kamionnal Zágrábig, majd harmadosztályú, fapados vonattal döcögtünk az akkori ország másik oldalára. Az ételt és az italt magunkkal vittük, ennek ellenére vidám hangulatban zajlott az utazásunk. Nišben ezekkel a szavakkal fogadtak bennünket: Szlovén testvéreink... A mi játékosunk, Božič így válaszolt: „Milyen szlovének? Mindenki magyar, csak én vagyok muraközi!” Emlékezetes a szkopjei vendégszereplésünk is. Hegedüs Zolival sétáltunk a városban, előttünk pedig egy feredzsés nő sétált. Zoli mindenképpen látni szerette volna az arcát és lerántotta a fejfedőjét. Csak a Jóisten mentett meg bennünket! Sok ilyen élményünk volt, igazi csapat voltunk.
Soha előtte, illetve utána se ilyen kisvárosi klubnak nem sikerült ilyen magasra jutni. Gerencsér erről így vélekedik: – Ténylegesen rendkívüli generációról volt szó. Nagyon jó volt a versenyritmusunk, hiszen az első háború utáni idénybe igencsak felkészülten léptünk. Sokan a háború alatt az igencsak erős magyar ligában játszottunk, én a szombathelyi Haladás színeit erősítettem. A csapat a tabella közepén helyezkedett el akkor, amikor a magyar foci csúcsra volt járatva, a budapesti klubok pedig európai szinten is igencsak erősek voltak. Büszke vagyok arra, hogy olyan nagyságok ellen játszottam, mint Hidegkuti, Puskás vagy éppen Kocsis... Arról a nemzedékről van szó, amely beleírta magát a foci világtörténelmébe és elsőként döntötte meg az angolok verhetetlenségi mítoszát. A magyarok akkor a Wembleyben 6:3 arányban győztek, a csapat első embere pedig Hidegkuti volt, aki szó szerint megtorpedózta Angliát. De ellenem ő sem játszott nagyot... Kiváló érzés minderre visszaemlékezni, összerakni a focimozaikomnak, annak a fociútnak kis kockáit, amelyre a Nafta tagjaként és lendvaiként is büszke vagyok!
MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben