5°C
Részben felhos
Páratartalom: 85%
Szél: 14 km/h
A múltkor láthattuk, hogy a (dobronaki) tanársegédi állás mit kínált a pályázónak, most pedig nézzük meg, hogy mit kínáltak a közösségek a tanároknak. Két álláshirdetésünk is van, mindkettő 1871-ben jelent meg a Néptanítók Lapjában; az egyikben az újonnan megalapított kebelei iskolába keresnek tanárt, a másikban pedig Barkóczra.
A múltkor olvashattuk, hogy milyen siralmas állapotban volt a dobronaki iskola 1870-ben, annak ellenére, hogy egy évvel korábban, 1869-ben megalakult az iskolaszék. Néhányszor már üléseztek is, de az ülések „mit eredményeztek: arczpirulással kell a világ előtt bevallani, hogy semmit. Épen semmit.
Immár elkezdődött az új tanév és a gyerekek kisebb-nagyobb lelkesedéssel koptatják az iskolapadokat, de ez a múltban nem volt mindig így. Erre egy nagyon jó példa az alábbi írás, amelyben Fatér Józsa (József) dobronaki tanító és kántor felvázolja a dobronaki iskola állapotát (a cikk a Néptanitók lapjában jelent meg 1870. március 31-én).
A török uralkodásáról Dervarics Kálmán bővebben is írt a Vasárnapi Ujság 1855-ös évi 32. számában. Sőt! A kanizsai török basa 1652-ben írt két levelének másolatát is beküldte, amelyekben „ő basasága a martyánczi helvét és ágost. lelkészek és ottani nép közt fenforgott pörös ügyet intézi el”.
Ahogy a múltkori számban ígértük, jöjjön most az előző, a cserencsóczi templom alapkövének letételéről (1856. május 27.) szóló cikk befejezése a Vasárnapi Újság Vidéki hírek című rovatában:
„Az egyház alapja a vizenyős föld, s ebből az ásott gödrökbe nagy mértékben felszivárgott viz miatt egerfából készített gerendákra építteték; gödör ásás közt egy helyen igen terjedelmes csonthalom födöztetett fel, melly is vagy az 1587-ik évben e vidéken dühöngött pestis, vagy pedig az 1603-ik évben, mint alulirtt a »Vasárnapi ujság« 1855 évi 32-ik számában is megirta, az e vidéken Tornistyehez közel tüzzel vassal pusztitott török és tatárcsordák emlékeül maradt fenn.”
Dervarics Kálmán hírközlőnk mostani, a cserencsóczi templom alapkövének letételéről – mely 1856. május 27-én zajlott – szóló jelentése a Vasárnapi Újság Vidéki hírek című rovatában igen hosszúra sikeredett. Beszámolóját így kezdi, a második részét pedig következő alkalommal olvashatjuk.
A népneveléstől tegyünk most egy kitérőt a színtársulatok irányába, amelyek Lendván már a múltban is többször vendégeskedtek, és egy ilyen (több előadásos) alkalomról Egyházasbükki D. Kálmán lenti tudósítása is beszámol a Vasárnapi Újság 1855. június 17-i számában. De volt itt ám zenélő cigánybanda és csodagyermek is!
Ahogy a múltkori számban ígértük, maradunk most még e cikk erejéig a népnevelésnél, és Dervarics Kálmán hírközlőnkkel ellátogatunk Gáborjánházára (itt Gáborjaháza-ként említik), ahonnét örvendetes iskolaalapítási hírek érkeztek (az írás 1855. március 25-én jelent meg a Vasárnapi Ujság 12. számában).
Hogy az iskola valóban megalakult-e még 1855-ben (hacsak rövid időre is), ebből az írásból sajnos nem derül ki, de remélhető, hogy Dervarics Kálmán figyelemmel kísérte az eseményeket és az elkövetkező években tud szolgálni friss és bővebb információkkal, hiszen későbbi tisztségei (először tanácsjegyző, később már alszolgabíró, majd aljárásbíró lett) lehetővé tették számára, hogy minden környékbeli eseményről tudomást szerezzen.
Elérkeztünk sorozatunk második részéhez, amikor is az 1850–70 közötti újságokat nézzük át. Mivel az 1840-es évek közepétől ugrásszerűen megnőtt a lapok száma és ezzel a vidékünkről szóló hírek gyakorisága is, most nem egy teljes évszázadot tekintünk át, hanem kisebb egyszerre csak 1–2 évtizedet. A Vasárnapi Ujság és a Zala-Somogyi Közlöny (a Zalai Közlöny elődje) bővelkedett leginkább hazai hírekben, de belekukkantunk majd a Divatcsarnok és a Pesti Napló lapokba is.
Kezdjük most a népnevelés témájával; a Vasárnapi Ujság Tárogató rovatában Zala (és Veszprém) megye felkarolt népneveléséről adnak örvendetes híreket (41. szám, megjelent 1854. december 10-én Pesten), a következő cikkükben pedig enek kapcsán ellátogatunk a gáborjánházi iskolába.
Bár a nyár még messze van, a második cikkünkben most visszautazunk a távoli 1791 júniusába, amikor is egy több áldozatot követelő, környékünkön tomboló viharról számolt be a Magyar Kurir (az újság 1786 és 1834 között jelent meg; ez az első Bécsben megjelent magyar nyelvű lap). A jelentés Balatintz-ról érkezett július 1-jén.
No de nézzük, hogy pontosan mi is történt. Június 26-án iszonyatos meleg kezdődött, aminek 29-én egy több órás vihar vetett véget: A’ nagy villámlás, mennydörgés, tsattogás, és zápor eſő majd egéſz három óráig tartott.
Az újságok tartalma régen is aktuális és sokrétű volt a politika, a gazdaság, a mezőgazdaság vagy a kultúra terén, de elsősorban nagy eseményekről, törvényekről, új találmányokról és felfedezésekről tudósítottak. A mai történészeknek, kutatóknak és minden múlt iránt érdeklődőnek fontos dokumentumok, a rég elfeledett információk forrásaként szolgálhatnak.
A kedves olvasóközönséget meghívjuk egy kis időutazásra, és megnézzük, hogy a régi (19. századi, 20. század eleji) újságokban milyen eseményekről számoltak be vidékünkön, mit tartottak elég fontosnak és érdekesnek ahhoz, hogy országszerte hírt adjanak róla és milyen közhasznú ismeretekkel látták el a népességet.
Hogy a cikkek átláthatóbbak és követhetőbbek legyenek, az újságokat megjelenésük alapján évtizedenként csoportosítottuk. Sorozatunkat kettő 1850 előttivel kezdjük: ez a Magyar Kurir (1786–1834) és a Regélő – Pesti Divatlap (1833–1848).
