21°C
Napos
Páratartalom: 78%
Szél: 11 km/h
Ismét itt a június, sőt hamarosan bekopog a július is, és elkezdődhet az idei termés betakarítása. A végeredményre még várnunk kell, arról viszont, hogy milyen volt a termés 1862-ben, részletes beszámolót kapunk a Zala-Somogyi Közlönyben (6. szám, 1862. augusztus 20).
Folytassuk most Cipott Rudolf pucinci ev. lelkész Freyler Sámuelnek szentelt levelét a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1868. július 19-i számában, amelynek egy részét az előző rovatban közöltük. A második részben szerzőnk dicsérettel illeti a dobronaki plébánost, a belatinciról viszont már nincsen ilyen jó véleménnyel, és ezt bőven ki is fejti.
Rovatunk e havi számában „Cipott Rudolf, pucinci ev. lelkész” 1868. július 6-án keltezett nekrológját olvashatjuk, amit Freyler Sámuelnek szentel, aki halálakor Dobronakon lakott (ott is temették el; a Puczinczi ag. hitv. ev. Gyülekezet Halottak Anyakönyve 128. száma alatt találjuk a bejegyzést). A nekrológ a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1868. július 19-i számában jelent meg, de mivel igen hosszúra sikeredett, most csak egy részét tudjuk közölni, a kimaradt részeket pedig a következő számokban.
A Szent István Társulat 1848-ban Budapesten alapított katolikus könyvkiadó társulat. A társulat 1860. november 14-én megtartotta XI. nagygyűlését, ahol szó esett egy saját ház szükségességéről is, de mivel a tőkéjük erre nem volt elegendő, megvitatták, hogy miként lehetne ezt gyarapítani és miként kéne ösztönözni az embereket, hogy csekély összeggel hozzájáruljanak a célhoz. A tervük sikerrel járt és az adakozások nem maradtak el; valamennyi megyéből érkeztek kisebb-nagyobb összegek, amiről rendszeresen be is számoltak.
Báró Sina Simon 1858. augusztus 14-én keltezett levelében 80.000 pengő forintot ajánlott föl, hogy az akadémia mihamarabb saját házra tehessen szert, hiszen addig nem volt saját otthona. Az alapító levelét aztán az ünnepélyes közülésen, 1858. december 20-án olvasták fel.
Ismét eltelt egy év és újra itt a január; kezdjük hát mi is egy korabeli januári híradással, amelyben Dervarics Kálmán több eseményről (és eseménytelenségről) is beszámol.
A múltkor láthattuk, hogy a (dobronaki) tanársegédi állás mit kínált a pályázónak, most pedig nézzük meg, hogy mit kínáltak a közösségek a tanároknak. Két álláshirdetésünk is van, mindkettő 1871-ben jelent meg a Néptanítók Lapjában; az egyikben az újonnan megalapított kebelei iskolába keresnek tanárt, a másikban pedig Barkóczra.
A múltkor olvashattuk, hogy milyen siralmas állapotban volt a dobronaki iskola 1870-ben, annak ellenére, hogy egy évvel korábban, 1869-ben megalakult az iskolaszék. Néhányszor már üléseztek is, de az ülések „mit eredményeztek: arczpirulással kell a világ előtt bevallani, hogy semmit. Épen semmit.
Immár elkezdődött az új tanév és a gyerekek kisebb-nagyobb lelkesedéssel koptatják az iskolapadokat, de ez a múltban nem volt mindig így. Erre egy nagyon jó példa az alábbi írás, amelyben Fatér Józsa (József) dobronaki tanító és kántor felvázolja a dobronaki iskola állapotát (a cikk a Néptanitók lapjában jelent meg 1870. március 31-én).
A török uralkodásáról Dervarics Kálmán bővebben is írt a Vasárnapi Ujság 1855-ös évi 32. számában. Sőt! A kanizsai török basa 1652-ben írt két levelének másolatát is beküldte, amelyekben „ő basasága a martyánczi helvét és ágost. lelkészek és ottani nép közt fenforgott pörös ügyet intézi el”.
Ahogy a múltkori számban ígértük, jöjjön most az előző, a cserencsóczi templom alapkövének letételéről (1856. május 27.) szóló cikk befejezése a Vasárnapi Újság Vidéki hírek című rovatában:
„Az egyház alapja a vizenyős föld, s ebből az ásott gödrökbe nagy mértékben felszivárgott viz miatt egerfából készített gerendákra építteték; gödör ásás közt egy helyen igen terjedelmes csonthalom födöztetett fel, melly is vagy az 1587-ik évben e vidéken dühöngött pestis, vagy pedig az 1603-ik évben, mint alulirtt a »Vasárnapi ujság« 1855 évi 32-ik számában is megirta, az e vidéken Tornistyehez közel tüzzel vassal pusztitott török és tatárcsordák emlékeül maradt fenn.”
Dervarics Kálmán hírközlőnk mostani, a cserencsóczi templom alapkövének letételéről – mely 1856. május 27-én zajlott – szóló jelentése a Vasárnapi Újság Vidéki hírek című rovatában igen hosszúra sikeredett. Beszámolóját így kezdi, a második részét pedig következő alkalommal olvashatjuk.
A népneveléstől tegyünk most egy kitérőt a színtársulatok irányába, amelyek Lendván már a múltban is többször vendégeskedtek, és egy ilyen (több előadásos) alkalomról Egyházasbükki D. Kálmán lenti tudósítása is beszámol a Vasárnapi Újság 1855. június 17-i számában. De volt itt ám zenélő cigánybanda és csodagyermek is!
Ahogy a múltkori számban ígértük, maradunk most még e cikk erejéig a népnevelésnél, és Dervarics Kálmán hírközlőnkkel ellátogatunk Gáborjánházára (itt Gáborjaháza-ként említik), ahonnét örvendetes iskolaalapítási hírek érkeztek (az írás 1855. március 25-én jelent meg a Vasárnapi Ujság 12. számában).
Hogy az iskola valóban megalakult-e még 1855-ben (hacsak rövid időre is), ebből az írásból sajnos nem derül ki, de remélhető, hogy Dervarics Kálmán figyelemmel kísérte az eseményeket és az elkövetkező években tud szolgálni friss és bővebb információkkal, hiszen későbbi tisztségei (először tanácsjegyző, később már alszolgabíró, majd aljárásbíró lett) lehetővé tették számára, hogy minden környékbeli eseményről tudomást szerezzen.
Elérkeztünk sorozatunk második részéhez, amikor is az 1850–70 közötti újságokat nézzük át. Mivel az 1840-es évek közepétől ugrásszerűen megnőtt a lapok száma és ezzel a vidékünkről szóló hírek gyakorisága is, most nem egy teljes évszázadot tekintünk át, hanem kisebb egyszerre csak 1–2 évtizedet. A Vasárnapi Ujság és a Zala-Somogyi Közlöny (a Zalai Közlöny elődje) bővelkedett leginkább hazai hírekben, de belekukkantunk majd a Divatcsarnok és a Pesti Napló lapokba is.
Kezdjük most a népnevelés témájával; a Vasárnapi Ujság Tárogató rovatában Zala (és Veszprém) megye felkarolt népneveléséről adnak örvendetes híreket (41. szám, megjelent 1854. december 10-én Pesten), a következő cikkükben pedig enek kapcsán ellátogatunk a gáborjánházi iskolába.
1. oldal / 2
