Megjelent: 2020. március 18. Írta: Kovács Alenka
A Szent István Társulat 1848-ban Budapesten alapított katolikus könyvkiadó társulat. A társulat 1860. november 14-én megtartotta XI. nagygyűlését, ahol szó esett egy saját ház szükségességéről is, de mivel a tőkéjük erre nem volt elegendő, megvitatták, hogy miként lehetne ezt gyarapítani és miként kéne ösztönözni az embereket, hogy csekély összeggel hozzájáruljanak a célhoz. A tervük sikerrel járt és az adakozások nem maradtak el; valamennyi megyéből érkeztek kisebb-nagyobb összegek, amiről rendszeresen be is számoltak.
Báró Sina Simon 1858. augusztus 14-én keltezett levelében 80.000 pengő forintot ajánlott föl, hogy az akadémia mihamarabb saját házra tehessen szert, hiszen addig nem volt saját otthona. Az alapító levelét aztán az ünnepélyes közülésen, 1858. december 20-án olvasták fel.
Ismét eltelt egy év és újra itt a január; kezdjük hát mi is egy korabeli januári híradással, amelyben Dervarics Kálmán több eseményről (és eseménytelenségről) is beszámol.
A múltkor olvashattuk, hogy milyen siralmas állapotban volt a dobronaki iskola 1870-ben, annak ellenére, hogy egy évvel korábban, 1869-ben megalakult az iskolaszék. Néhányszor már üléseztek is, de az ülések „mit eredményeztek: arczpirulással kell a világ előtt bevallani, hogy semmit. Épen semmit.
A török uralkodásáról Dervarics Kálmán bővebben is írt a Vasárnapi Ujság 1855-ös évi 32. számában. Sőt! A kanizsai török basa 1652-ben írt két levelének másolatát is beküldte, amelyekben „ő basasága a martyánczi helvét és ágost. lelkészek és ottani nép közt fenforgott pörös ügyet intézi el”.
Ahogy a múltkori számban ígértük, jöjjön most az előző, a cserencsóczi templom alapkövének letételéről (1856. május 27.) szóló cikk befejezése a Vasárnapi Újság Vidéki hírek című rovatában:
Dervarics Kálmán hírközlőnk mostani, a cserencsóczi templom alapkövének letételéről – mely 1856. május 27-én zajlott – szóló jelentése a Vasárnapi Újság Vidéki hírek című rovatában igen hosszúra sikeredett. Beszámolóját így kezdi, a második részét pedig következő alkalommal olvashatjuk.
A népneveléstől tegyünk most egy kitérőt a színtársulatok irányába, amelyek Lendván már a múltban is többször vendégeskedtek, és egy ilyen (több előadásos) alkalomról Egyházasbükki D. Kálmán lenti tudósítása is beszámol a Vasárnapi Újság 1855. június 17-i számában. De volt itt ám zenélő cigánybanda és csodagyermek is!
Ahogy a múltkori számban ígértük, maradunk most még e cikk erejéig a népnevelésnél, és Dervarics Kálmán hírközlőnkkel ellátogatunk Gáborjánházára (itt Gáborjaháza-ként említik), ahonnét örvendetes iskolaalapítási hírek érkeztek (az írás 1855. március 25-én jelent meg a Vasárnapi Ujság 12. számában).
Elérkeztünk sorozatunk második részéhez, amikor is az 1850–70 közötti újságokat nézzük át. Mivel az 1840-es évek közepétől ugrásszerűen megnőtt a lapok száma és ezzel a vidékünkről szóló hírek gyakorisága is, most nem egy teljes évszázadot tekintünk át, hanem kisebb egyszerre csak 1–2 évtizedet. A Vasárnapi Ujság és a Zala-Somogyi Közlöny (a Zalai Közlöny elődje) bővelkedett leginkább hazai hírekben, de belekukkantunk majd a Divatcsarnok és a Pesti Napló lapokba is.
Bár a nyár még messze van, a második cikkünkben most visszautazunk a távoli 1791 júniusába, amikor is egy több áldozatot követelő, környékünkön tomboló viharról számolt be a Magyar Kurir (az újság 1786 és 1834 között jelent meg; ez az első Bécsben megjelent magyar nyelvű lap). A jelentés Balatintz-ról érkezett július 1-jén.
