Alsó-Lendván egyetlen egy bál sincs

  • Nyomtatás
  • torttukor0320Ismét eltelt egy év és újra itt a január; kezdjük hát mi is egy korabeli januári híradással, amelyben Dervarics Kálmán több eseményről (és eseménytelenségről) is beszámol.

     

    Alsó-Lendva, január 25-én, 1869 (Zala-Somogyi Közlöny, 5. szám)

     

    Mi ez idén szomorunn töltjük a farsangot, - Alsó-Lendván egyetlen egy bál sincs, pedig a mult évtizedben és a vizözön (forradalom) előtti korszakban milyen hiresek voltak az Alsó-lendvai bálok!  Mennyi sok szép szőke és barna angyal vett bennük részt s mily finomul mulattunk e valóságos baráti körré változott fesztelen othonias bálokban.

    Sajnos, hogy most már csak az emlékezet tárja fel előttünk az Alsó-lendvai báltermet, mert a vállalkozási szellem nélküli vendéglős rideg szava ugy is „veto”-t mond.

    Azonban néha mégis csak lopunk egy kis alkalmat az összejövetelre, igy történt ez folyó hó 21-én este is, melyen mint névnapja előestéjén szeretett Zárjeczky Vincze ur herczeg Eszterházy pénztári tisztartójánál mintegy tizennyolczan (még a két órányira eső Pákáról, ugy Lentiből is) megjelentünk elmondani őszinte kivánatunkat s óhajtásunkat, hogy az ég hosszu élettel, sok szerencsével áldja meg őt, - a szives baráti fogadtatás, a nagyszerü s izletteljes vacsora és a szivvigasztaló finom bor mindnyájunk kedvét felébreszté s zene hiányában igen kedves és bus magyar dalokat énekeltünk, melyek majdan könyeket csaltak szemeinkbe, a mi nem is esett volna szégyenünkre mert hiszen ugy is régi szokás az, hogy: sirva vigad a magyar!

    Tegnap január 24-én délelőtt Alsó-Lendván igen szép látványban részesültünk, az égen ugyanis, reggeli 8 órától 11 óráig két igen szép s teljes szivárvány és egymás mellett három nap volt látható, -

    e látványt természetesen egy a naphoz közel álló fekete felhőn megtört napsugarak idézték elő, azonban még is támadtak próféták, különösen az özvegy nők közt, a kik a két álnapban a burkus és muszkát láttak kik az ígazi napot fényétől akarják megfosztani.

    Ma 25-én vásárunk volt, de nagyon silány; eladó sok, vevő kevés volt, - a marhának igen magas ára volt, egy pár félig hizott ökröt 460 frtra, jármas ökröt 320-340 frtra o. ért. tartottak.

    (Ezt a vásárt az előző évben, 1868-ban nem a szokásos napján, 25-én tartották meg, hanem az izraeliták ünnepe miatt január 27-én – Zala-Somogyi Közlöny, 1868, 2. szám)