A Lendvai Galéria-Múzeum (GML) a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériuma által kiírt pályázaton 7.000 euró támogatást kapott Gálics István elismert lendvai művész grafikáinak felvásárlására. A hír arra buzdította szerkesztőségünket, hogy az illetékes intézményeknél rákérdezzünk Gálics hagyatékának sorsára.

Baumgartner Dubravko, a GML igazgatója lapunknak elmondta, hogy a galéria már régóta törekszik megszerezni Gálics István munkásságának minél nagyobb részét. Az idei pályázaton elnyert összegből és a 3.000 euró önrésszel, illetve községi hozzájárulással (a projekt értéke ugyanis 10.000 euró) felvásárolták az örökösöktől Gálics István hét grafikáját, amelyek helyet kapnak a művész emlékszobájának falain. Ezek a művek a mester – ahogyan barátai és ismerősei, de a művészetkritikusok is nevezték Gálicsot – munkásságának különböző korszakaiból, illetve ciklusaiból származnak, így felölelik a felbecsülhetetlen értékű örökség széles skáláját.

De ha Gálics műveinek sorsa a galéria részéről valamelyest rendezettnek és biztosítottnak is mutatkozik (a felvásárolt grafikák mellett letétben őriznek még közel 50 Gálics-művet különböző kiállítások szervezése céljából), sajnos a hagyaték többi részének a sorsa nem biztató. Már 1997 novemberében, a ljubljanai magyar nagykövetségen megnyitott Gálics-kamaratárlaton a nyilvánosság előtt először elhangzott a már régen rebesgetett kezdeményezés, hogy Gálics Fő utcai (akkor még Partizán utcai) műtermét múzeummá alakítsák át.

Gerics Ferenc galériaigazgató akkor felhívta az oktatási és kultuszminisztériumot, Lendva Községet és a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösséget arra, hogy segítsék megvalósítani az ötletet. Így 1998 májusában a művész nagyszüleinek házát és a valamikori kovácsműhelyt, melybe sajátos művészi pecsétjével teljesen más tartalmat töltött, kulturális-történelmi műemlékké nyilvánították. Nagy esemény volt ez a kisváros számára, hiszen a mester igazi kincset hagyott szülővárosára, amelyet illik megőrizni. Azóta eltelt 23 év, és sajnos a tervek (a házban a nagyközönség előtt nyitva tartott múzeum lesz, a berendezés és a néprajzi tárgyak a műemlékvédelmi intézet felügyeletével felújításra kerülnek, karbantartási munkák folynak) nem valósultak meg. Baumgartner véleménye szerint Lendva városnak meg kellene vennie Gálics műtermét, utána pedig eszközökre pályázni annak felújítására.

Sajnos a műterem és benne egy valóságos néprajzi gyűjtemény, valamint Gálics eszközei és alkotásai a megsemmisülés előtt állnak. És lehet, hogy nem csak az anyagiakon múlik a megmentése, hanem inkább a hanyagság (vagy talán már a közömbösség) a probléma lényege? A műterem sorsára rákérdeztünk a községnél is, de sajnos lapzártáig nem kaptunk választ. Mint ahogy arról sem, hogy mi történik a művész tiszteletére 1999-ben alapított ösztöndíjazási alapítvánnyal, amely a környékünkről továbbtanuló egyetemistáknak biztosított ösztöndíjat (tudomásunk szerint) a 2010-es évek elejéig.