Lendván 1993 előtt lényegében nem beszélhettünk intézményesített örökségvédelemről, és ennek hiányában történtek is a rendszer által diktált, a régi városrészt elcsúfító építészeti beavatkozások. A szabályok meghatározzák, hogyan kell egy műemléket felújítani, de a döntés a tulajdonosé, aki a pluszköltségek felvállalása esetén jelenleg semmilyen kompenzációt nem kap. Részben emiatt is a szemünk láttára vesztek és vesznek el régi, értékes épületek, épületegyüttesek, mint például az Újtamási pincesor, amelyből csupán három pince maradt, és amelyet csak megvásárlással óvhatott volna meg a város a pusztulástól, ha már az örökségvédelmi szabályok megkötik a tulajdonosok kezét. Van, amikor tényleg jó lenne mérlegelni: csak új épületeket akarunk emelni vagy lehetőség szerint a régi értékek megóvását is előtérbe helyezzük?

Valódi gyöngyszemek hiányoznak a jegyzékből

Ahhoz, hogy egy letűnt korszaknak meg tudjuk őrizni a szellemét és értéket jelentsen ma is, meg kell óvni a pusztulástól az épített nyomait – az épületeket, az udvarokat, a parkokat, a műszaki örökséget… Ehhez komoly szakmai hozzáállás és komoly anyagi háttér is szükséges. A készülő községi rendelet leszűkíti Lendva óvárosának műemlékvédelmi területét, a javaslatról a közvita május 9-én lesz a Városházán.

A műemlékvédelem intézményesített szakmai feladat, ami egységes hozzáállást is jelent, hiszen visszafordíthatatlan kár keletkezhet, ha hiányoznak a jól átgondolt szabályok. A Lendvai községben a helyi jelentőségű kulturális műemlékek jegyzékét szakmai értékelés alapján a Maribori Örökségvédelmi Intézet készítette el. A jegyzék az új rendelet alapja, amellyel az 1993-ast váltják fel. A listára került műemlékeknek a karbantartása az örökségvédelmi szabályok szerint történik, így az építkezési beavatkozások során is megőrzött jellegzetességek tovább hirdetik a jövő nemzedékeinek is az épület/terület/berendezés történeti, kulturális, művészeti, műszaki jelentőségét.

A község területén lévő helyi jelentőségű kulturális műemlékek jegyzékében a kulturális, történelmi, régészeti, építészeti, népművészeti és művészettörténelmi értékkel rendelkező helyi műemlékek településekre bontva kapnak helyet.

– Az új rendelet javaslata és a jegyzék elkészült, de nem végleges. Utóbbinak a nyilvános szemléje május 21-ig tart, de javaslatokat, megjegyzéseket a május 9-ei nyilvános közvitán is lehet tenni. A lista a korábbi 119 helyett 66 műemléki egységet tartalmaz, köztük van 16 régészeti ásatási terület, 33 épület, 11 emlékhely, 5 műszaki berendezés és egy településrész – mondta Recek Robert építészmérnök, Lendva Község szakmunkatársa. A javaslat szerint szűkül Lendva régi városrészének örökségvédelmi területe, a központ, a Fő utca (a régi középiskolától a Csuka-dombig, a Kranjec utcában a partra kanyarodó útig), valamint az Alsó és a Szent István utca, a vár, a kultúrotthon tere tartozik ebbe, a Župančič és a Malom utca viszont már nem.

A régi városrészben két módon valósul meg az örökségvédelem: egyrészt a városrész mint övezet, másrészt az épületek védelme formájában. Az övezet védelme esetében az épületek külső megjelenése (a homlokzat, a szín, a külső nyílászárók, a tetőszerkezet és a burkolat…) nem változhat, de a belső helyiségeket a szabályozás nem érinti. A másik az épület védelme, amikor a külsőn kívül a belső helyiség-elrendezés, az előírt anyagok használata sem változhat. Ez azonban olykor korlátozhatja a műemlékjellegű épület hasznosítását. Az új nyilvántartásból kikerültek az eddig védelem alatt álló haranglábak és kápolnák, amire a község magyarázatot is kér a szakemberektől. Védelem alatt csak a fából készült haranglábakat hagyták. Továbbra is védelem alatt maradnak a régészeti feltárások lelőhelyei, az eddig is védelmet élvező szobrok Lendván, az Újtamás egy része három felújított borospincével (korábban 13 volt), valamint műszaki örökségként a fúrótorony Petesházán.

– A jegyzékbe mindenképpen fel kell venni a Lendvai Mezőgazdasági Szövetkezet (Fő utca 7.) épületét, a Zora villát (Kranjec utca) és a kerekes kutat a Kranjec utcában, valamint Göntérházán az Országzászló melletti parasztbarokk házat – mondta Recek, hozzátéve, a települések építészeti arculata is a kultúra tükre, és sajnálatos, hogy a települések régi magjába oda nem illő új épületek tolakodtak be egyéni döntés, a rendszer vagy a divatirányzatok miatt.

 A műemléknek minősített objektumok karbantartásáért a tulajdonos felelős a műemlékvédelmi feltételek kötelező betartásával. Ez azonban a beavatkozásokat megdrágítja, a tulajdonos pedig semmilyen kedvezményben nem részesül, pedig „a köz érdekében” cselekszik. Ebben azonban változások várhatók adócsökkentés formájában. Jelenleg sem az államnak, sem a községeknek nincs a műemlékvédelemre elkülönített kerete. – A beavatkozások eseti projektek révén lehetségesek a részünkről – mondta az építészmérnök. – Lendván a műemlékvédelem alatt álló épületek zöme a 19. századból maradt ránk. Ami a megóvásukat illeti, a helyzet lehetne jobb, itt is talán a pénz hiányát tükrözik az állapotok.

A műemléknek nyilvánított létesítmény tulajdonosát a felújításra sem a község, sem az örökségvédelmi intézet nem kötelezheti. A törődés a tulajdonos feladata, de fontos az is, hogy a község amellett, hogy új építményeket emel (például kilátótorony), felújít-e a régi épületeket (Korona szálló, ma Városháza), illetve megvásárlással megóv-e értékeket a pusztulástól (Újtamás, a 13 nádfedeles pincéből ma csak három áll).

Sal Községben egyelőre két műemléket soroltak be

Sal Község Tanácsa  legutóbbi ülésén szintén a község helyi jelentőségű kulturális műemlékekről szóló rendeletet tárgyalta, amelybe egyelőre két helyi műemléket sorolt. Az egyik a markovci Žido-Lenaršič malom, a másik pedig a Salban található harangláb. A helyi műemlékek nyilvántartását az év végéig a maribori örökségvédelmi intézet segítségével bővitik.

hs

fShare

Tweet